Terézvárosi Magyar-Angol, Magyar-Német Két Tannyelvű Általános Iskola

Határtalanul! program

Témanap – Nemzeti összetartozás – Határtalanul! Felvidéki utazás – Beszámoló

2024. május 24.

Nemzeti összetartozás témában tartott megemlékezésünket és a Határtalanul! program keretében megvalósult felvidéki utazásunk élménybeszámolóját 2024. május 24-én tartottuk az iskola aulájában a felsős diákok és tanáraik részére.

A levezető tanár röviden tájékoztatta a jelenlévőket a Határtalanul! program céljáról, és hogy ezen program támogatásának köszönhetően valósulhatott meg a 44 diák és 4 kísérő tanár 5 napos felvidéki utazása.

Megemlékeztünk a 104 évvel ezelőtti eseményekről, a magyar történelem sorsfordító napjáról, 1920. június 4-ről, amikor a trianoni békediktátum megköttetett. Rávilágítottunk ennek következményeire, hogy ez vezetett oda, hogy szerte a Kárpát-medencében élnek magyarok, és hogy a felvidéki utazásunkon magyarlakta területeket járhattunk be.

Képekkel illusztrálva meghallgattuk Juhász Gyula Trianon című versét.

Megemlítettük, hogy 2010 óta június 4-e a nemzeti összetartozás napja.

Ezután meghallgattuk a gyerekek részletes élménybeszámolóit, tapasztalatait az utazás 5 napjáról.

Majd az utazás során készített képeinkből készített videót vetítettük le. Az iskola tanulói megtekinthették az utazáson részt vevő tanulók által készített plakátokat is.

Az ezen a programon elhangzottak és a plakátokon lévő információk alapján Kahoot kihívást állítottunk össze a programban részt vevő gyerekekkel iskolatársaik számára. Ezt a játékot az osztályok saját termükben játszották le.
A Kahoot ide kattintva érheó el.

Úgy érezzük, hogy a nemzeti összetartozás üzenetét sikerült átadni a diákságnak.

Határtalanul! – értékelő óra

2024. május 23.

A Határtalanul! program keretében 2024. május 13 – 17. között megvalósított felvidéki utazásunk értékelő óráját 2024.május 23–án tartottuk az utazáson részt vett 44 diák és a 4 kísérő tanár közreműködésével.

Megtekintettük a tanárok, ill. tanulók által készített képeket, videókat, prezentációkat, az órát irányító tanárnő vezetésével felidéztük élményeinket, megtartottuk úti beszámolóinkat, a diákok bemutatták útinaplójukat. Röviden napról napra felidéztük az 5 nap programjait, történéseit. Összegeztük az út során a ll. Rákócziról szerzett ismereteket és mindazt, amit ezen kívül megtudtunk a Felvidékről, lakóiról és szép tájairól.

A tanulók készültek arra, hogy másnap bemutassák társaiknak is úti tapasztalataikat, és beszámoljanak élményeikről.

Beszámoló
Határtalanul program – Felvidéki utazás, 2024. május 13-17.
II. Rákóczi Ferenc nyomában a Kelet-Felvidéken

2024. május 13-17.

A Határtalanul! program keretében iskolánk 44 tanulója 4 kísérő pedagógussal 5 napot töltött a Felvidéken. A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága által kiírt pályázaton nyertünk, ennek eredményeként teljesen állami támogatásból utazhattunk el. Az utazásra a Kárpáteurópa Utazási Iroda szervezésében került sor. Utazásunk célja volt a magyar történelmi múlt emlékeinek felkeresése, a Magyar Királyság utódállamában a magyar történelem emlékhelyeinek felfedezése; a határainkon túli magyarság, diákság életének megismerése, kapcsolatteremtés egy határon túli iskola diákjaival, tanáraival és olyan emberekkel, akik törekednek a magyar nyelvük, kultúrájuk, hagyományaik megőrzésére. A látogatás során többek között megtekintettük a Felvidék Nagyságos Fejedelemhez kötődő emlékeit.

1. nap
Május 13-án, hétfőn elérkezett a várva várt nap, amikor a 7.a és a 7.b tanulói és néhányan a nyolcadikosok közül tanáraik és az idegenvezető kíséretében útra keltek a meseszép Felvidékre, hogy saját szemükkel lássák azokat a nevezetes helyszíneket, amelyekről már sokat megtudtak a felkészülésük során.

A szlovák-magyar határt Somoskőújfalunál lépte át a csoportot szállító busz. Hamarosan megérkeztünk első állomásunkra, Fülekre, ahol megtekintettük a fennmaradt várromot és a Bebek-tornyot, ahol a vármúzeum kiállítótermében helyet kaptak a környék régészeti leletei. Tájékoztatást kaptunk a vár történetéről. A várhegy sziklájába vájt légvédelmi folyosóján a II. világháború helyi vonatkozású emlékeit mindenki nagy érdeklődéssel nézte végig.

Következő állomásunkon, Várhosszúréten Parditka József, a Felvidék ismert vállalkozója fogadta nagy vendégszeretettel a csapatot. Az általa megálmodott és megvalósított panzióban kerestük fel. Elmesélte a panziójának a történetét, mesélt a faluról, megismertette velünk a magyarság helyzetét a 700 lelket számláló faluban, mesélt a környékbeli magyarságról, a hagyományőrzésről, hogy miket tett az elmúlt évtizedekben a környék magyarságának a fennmaradásáért. Megtapasztalhattuk, hogy mennyire büszke a magyarságára, és a diákjainkat is erre biztatta. Igazi példaképnek bizonyult. A palóc nyelvjárás először szokatlan volt a budapesti fiataloknak, majd hozzászoktunk, mert utunk során sokszor találkoztunk ezzel a nyelvjárással. A Parditka Józseffel folytatott beszélgetés jó alapot adott az egész felvidéki utazásunkhoz. Egy helyi gazdaság működését is megtekinthettük, ahol teheneket, borjakat, birkákat, bárányokat, baromfit tartanak, és veteményeskert is van. Innen a környékbeli szálláshelyekre is szállítanak finomságokat.

Tovább utazva kívülről megtekintettük az Andrássy mauzóleumot. A „gömöri Ravenna”: Andrássy Franciskának férje, Dénes gróf által építtetett mauzóleuma egyedülálló szecessziós műemlék, carrarai márvány és színpompás apró mozaikok felhasználásával készült. Utunk során, az utolsó napon találkoztunk még az Andrássy család történetével, és többet megtudhattunk erről a mauzóleumról is.

Krasznahorka várát sajnos csak távolról, a faluból, Krasznahorkaváraljáról csodálhattuk meg, mert éppen felújítás zajlik a helyszínen. A vár történetéről tájékoztatást kaptunk az idegenvezetőnktől, és meghallgattuk a Krasznahorka büszke vára című ismert dalt is. Az elmaradt várlátogatásért kárpótolt bennünket a szálláshelyre vezető szerpentinen elénk táruló látvány. Imrikfalva egy víztározó partján fekvő üdülőtelep. A Hotel Priehradában elfoglaltuk szobáinkat, majd a finom vacsora elfogyasztása után a mesterséges tó partján tettünk egy sétát. A levegő friss és tiszta volt.

Az 1. napon készült fényképek ide kattintva tekinthetők meg.

2. nap
Másnap délelőtt a Szádelői-völgyben túráztunk. A karsztvidék az UNESCO Világörökség részét képezi. A hangulatos, kis vízeséseken, zúgókon, lépcsőkön bukdácsoló Szádelői-patak partján haladtunk egyre mélyebbre a hűvös, árnyékos völgyben. Gigászi sziklafalak határolják a mély völgyet, az út jobb oldalán látható a szurdok egyik jelképe, a Cukorsüveg nevű impozáns sziklatorony.

Következő állomásunk Kassa, Rákóczi Ferenc szeretett városa volt, amely a szabadságharc idején fontos szerepet töltött be. Kassára érve rövid sétát tettünk a Fő utcán, ahol megtudhattuk, hogy a műemlékek csaknem mindegyikének van magyar vonatkozása. A Szent Erzsébet-dómban, Európa egyik legszebb gótikus székesegyházában gyönyörködhettünk, majd leróttuk kegyeletünket megkoszorúzva a nagyságos fejedelem, II. Rákóczi Ferenc szarkofágját. Közben a 7.a két diákja Petőfi Sándor Rákóczi című versét szavalta el. A kriptában nyugszik a fejedelem édesanyja, a munkácsi hős Zrínyi Ilona és gróf Bercsényi Miklós generális is. A templom tornyába egy szűk csigalépcsőn mentünk fel, ahonnan felülnézetből láthattuk az egész várost, és ahonnan csodálatos kilátás nyílt a környékre. Utána élvezhettük a zenélő szökőkút látványát. Felkerestük II. Rákóczi Ferenc Rodostói házának másolatát, a ház előtt álló Rákóczi szobor előtt fotózkodtunk, mely a Magyar Köztársaság ajándéka, és amelyen a fejedelem jelmondata olvasható: „Pro Patria et Libertate”. Ezután elsétáltunk Márai Sándornak, a huszadik század egyik legnagyobb írójának a szülőházához és szobrához.

Utunk innen Sáros várának romjához vezetett, ahová egy újabb nehéz túrát kellett megtennünk. Bár már mindenki fáradt volt, az egyik legkedvesebb programmá vált azáltal, hogy a nagy területen fekvő rom Öregtornyából festői volt a kilátás. Itt is sok információt hallottunk idegenvezetőnktől, többek között arról, hogy a kastély a Rákóczi-család birtokában állt. Megtudtuk, hogy itt fogták el II. Rákóczi Ferencet, aki Sáros vármegye főispánja is volt.

Késő estére érkeztünk meg a szállásunkra, ahol a kedves személyzet finom, meleg vacsorával fogadta az elcsigázott csoportot.

A 2. napon készült fényképek ide kattintva tekinthetők meg.

3. nap
A harmadik nap programja ismét nagyon változatosan alakult. Eperjesen a főtérre vezetett utunk. Megtekintettük a reneszánsz stílusban épített Rákóczi-házat, megcsodálhattuk a palota oromzatának sgraffitóját. Ezt a városi palotát fejedelmünk, II. Rákóczi Ferenc otthonának mondhatta egy rövid ideig, miután Sároson elfogták, és mielőtt a bécsújhelyi börtönbe vitték volna. A gyerekek az iskola szalagját helyezték itt el. Részletet olvastunk fel Rákóczi Ferenc Buzgó ének című verséből. Idegenvezetőnk mesélt az eperjesi vésztörvényszékről, melynek az általunk is megtekintett Mária-szobor állít emléket. Ezután látogatást tettünk Eperjes leghíresebb templomában, a gótikus Szent Miklós kegytemplomban, megcsodálhattuk a szárnyas főoltárt. Majd elutaztunk Szepesváraljára. Megtekintettük Szepes várát, amely Szapolyai János magyar király szülőhelye volt, s amely UNESCO világörökségi védelem alatt áll. Közép-Európa legnagyobb kiterjedésű várát egy közeli kilátóból tekintettük meg. Idegenvezetőnk mesélt a vár történetéről. A nap utolsó helyszínére, Lőcsére vitte a busz a csapatot. Megtekintettük a hatalmas Szent Jakab-templomot, amelyről megtudtuk, hogy jó száz évig építették, a híres XV. századi Városházát, a híres pellengért, a reneszánsz stílusú Thurzó-házat. Megcsodálhattuk a főtéren álló polgárházakat. Beszéltünk a cipszerekről. Említést tettünk Mikszáth Kálmánról és Jókai Mórról. Majd egy cukrászda teraszán fagylaltot vagy süteményt fogyasztva nézelődtünk a Felvidék egyik legszebb városának Fő terén. Mindenkinek jól esett ez a kis pihenő.

A 3. napon készült fényképek ide kattintva tekinthetők meg.

4. nap
A következő napon Thököly Imréről, a kurucok vezetőjéről, II. Rákóczi Ferenc nevelőapjáról, Zrínyi Ilona második férjéről hallhattak sokkal többet a diákok, mint amit eddigi tanulmányaik során megtanulhattak. Késmárkon, az evangélikus templomban megkoszorúztuk Thököly Imrének, Felső-Magyarország fejedelmének szarkofágját, ahol a 7.b egyik tanulója olvasott fel egy rövid beszédet. Bementünk a régi evangélikus fatemplomba is, melynek különlegessége, hogy egy darab vasszeg sincs benne. Ez a templom is része az UNESCO kulturális világörökségének. Majd elsétáltunk a reneszánsz stílusú Thököly-várhoz, amely előtt a Thököly-szobor áll. Kuruc nóták eléneklésével idéztük fel a korszakot.

Az út során már többször feltűnt a távolban a Magas-Tátra. Késmárk után, mely a Tátra kapujának számít, Ótátrafüredre vitte a busz a csoportot, ahol egy túrát is tettünk a Tarajkára, majd a Tar-pataki vízeséshez, mely megihlette Csontváry Kosztka Tivadart is. A gyerekek többsége úgy érezte, hogy a programok által szerzett élményeik napról-napra egyre lenyűgözőbbek. A Grandhotelt is megnéztük kívülről, amely az Osztrák-Magyar Monarchia építészének egyik remekműve a XX. század elejéről.

A 4. napon készült fényképek ide kattintva tekinthetők meg.

5. nap
Az utolsó nap reggelén búcsút vettünk szép szálláshelyünktől, majd minden csomagot felpakolva a buszra Betlérre, az Andrássy-kastélyhoz utaztunk. Megismerkedtünk a kastély történetével, megtekintettük a páratlan műkincsekben gazdag helyiségeket, amelyek a mai napig változatlan formában mutatják be a főurak mindennapjait.

Utolsó állomásként Rozsnyón a Fábry Zoltán Alapiskola és Szakközépiskola magyar diákjaival és pedagógusaival találkoztunk. Mátyus Csaba, az intézmény igazgatóhelyettese mutatta be iskolájukat. Szóban és egy videóban mutatta be iskolájuk történetét, a képzési formáikat, bepillantást nyerhettünk a mindennapjaikba. Mesélt a rozsnyói magyarságról (ma a város összlakosságának kb. 25 % - át teszik ki), a városban folyó magyar nyelvű oktatásról. Hálásan beszélt arról, hogy mi mindent köszönhetnek a magyar államnak. Mi is bemutattuk az iskolánkat, meséltünk a speciális képzésünkről. Érdeklődve hallgattuk egymás tapasztalatait, és egy közvetlen beszélgetés alakult ki. Még a gyerekek táncolására is sor került. A vendéglátók nagyon örültek az ajándékainknak, különösen a magyar nyelvű könyveknek. Közös fotózással zárult a találkozásunk. A közös fotó elkészítése után elbúcsúztunk a határon túli iskola tagjaitól. Ezután még elsétáltunk a főtérre. Megnéztük azt az épületet, ahol II. Rákóczi Ferenc sokat tartózkodott a szabadságharc alatt, majd a város szimbólumának számító 38 méter magas őrtornyot is. Megálltunk Andrássy Franciska grófnő szobránál. Felidéztük az elmúlt napokban róla hallottakat. Innen már hazafelé, Budapestre vitt utunk.

Az 5. napon készült fényképek ide kattintva tekinthetők meg.

Az öt nap alatt végig kedvező volt az időjárás, amikor azonban pénteken este a busz Budapestre érkezett, hatalmas felhőszakadás nehezítette meg a bőröndök kipakolását.

A kirándulás elérte a célját. A fiatalok személyes tapasztalatokat szereztek a külhoni magyarság, diákság életéről. Többször hallhatták az ízes palóc tájszólást. II. Rákóczi Ferenc nyomán járva megismerték a nagyságos fejedelem életét fontos emlékhelyeinek bejárásával. Bővíthették történelmi, földrajzi, irodalmi, zenei, művészettörténeti ismereteiket. Sokoldalú, hasznos ismereteket gyűjtöttek személyes tapasztalatok útján.

Élménybeszámolók diákjaink tollából

2024. május 13-17.

2024. 05. 13. – hétfő

Ma végre elérkezett a nap, amit mindenki várt! Végre elutazhattunk Szlovákiába! Az utazás során rengeteg izgalom és tudásgyarapítás várt ránk.
A busz 6:15-kor indult el a Felvidék felé. A szlovák-magyar határt Somoskőújfalun lépte át a busz.
Hamarosan elérkeztünk a tábor első megállójához, Fülekre, ahol megtekinthettük a fennmaradt várromot. Az idegenvezetőnk, Péter bácsi is mondott pár szót a várról, mint például azt, hogy török megszállás alatt állt, míg II. Rákóczi Ferenc meg nem szerezte. A fennmaradt török tárgyak is ezt mutatják. A tetejére is felmehettünk, ahol szép kilátás tárult a szemünk elé. A vár mentén volt egy II. világháborús bunker, amit szintén megnéztünk.
A várlátogatás után Várhosszúrét felé vettük utunkat, ahol a panziójánál Parditka József fogadott minket. Józsi bácsi megismertette velünk a magyarok helyzetét Szlovákiában , és hogy ő mennyire fontosnak tartja, hogy ő magyar nemzetiségű. Elmesélte, hogy mi mindent tett az elmúlt évtizedekben e környék fennmaradásának érdekében. Egy helyi gazdaság működését is megtekinthettük, ahol teheneket, birkákat, és bárányokat tartanak. Innen a környékbeli szálláshelyekre is szállítanak finomságokat. Még találkoztunk a gazdával, Kiss Ernővel. Tőle megtudtuk a tehenek nevét (Rigó és Szegfű), ezen kívül, hogy az egyik várandós, a másiknak pedig már van egy 4 hetes kisborjúja. Őt is meglátogathattuk. Benne az volt a nagyon különleges, hogy egy szívecske volt a fején.
Tovább utazva megnéztük az Andrássy mauzóleumot. Andrássy Franciskának férje, Dénes gróf által építtetett mauzóleuma carrarai márványból és apró mozaikok felhasználásával készült. Utunk során ezzel a mauzóleummal és az Andrássy család történetével máskor is találkoztunk: az utolsó nap az Andrássy kastélyban láttuk a felépítési folyamatot és a makettjét.
Krasznahorka várát is meg szerettük volna nézni, viszont a vár két cigarettacsikk miatt 2012-ben részben leégett, és még máig is renoválják, így nem mehettünk be. Ráadásul még útjavítás is folyt, emiatt még a közelébe se juthattunk. Innen már a szállásunkra vitt az utunk.
A szállásunk Imrikfalván egy víztározó tó partján volt, a szlovák paradicsomban. Amint megérkeztünk, megkaptuk a szobabeosztást. Egy kellemes vacsora után elmentünk sétálni a tó partjára, a remek időtöltést követően nyugovóra tértünk.

2024. 05. 14. kedd

Ez volt a második és egyben legprogramdúsabb és megerőltetőbb napunk kint Felvidéken. Napunkat egy bőséges reggelivel kezdtük, majd buszra szálltunk, és elindultunk első úticélunkhoz, a Szádelői-völgyhöz.
Túránk patakok és magas sziklafalak mentén haladt, amelyek közül a legkülönlegesebb a Cukorsüveg sziklaképződmény volt. A karsztvidék egyben az UNESCO Világörökség része.
A körülbelül 1 órás túránk után újra buszra szálltunk, és elindultunk Kassára. Az idegenvezetőnk, Péter bácsi sok minden érdekeset mesélt nekünk a városról.
Megtudtuk például azt is, hogy Kassa Szlovákia második legnagyobb városa, valamint hogy Márai Sándor is itt született. A Fő téren álló hatalmas, gótikus székesegyházat, a Szent Erzsébet-dómot kívülről és belülről is megtekintettük. Lesétáltunk a dóm kriptájába is, ahol láthattuk II. Rákóczi Ferenc, édesanyja, Zrínyi Ilona és Bercsényi Miklós sírját is. Itt osztálytársammal együtt elszavaltam Petőfi Sándor Rákóczi című versét, és elhelyeztük a megemlékezés koszorúját. A templom tornyába egy szűk csigalépcsőn keresztül jutottunk fel, amely tetején ráláthattunk egész Kassára. Gyönyörű volt a kilátás.
Ezután elsétáltunk még Rákóczi rodostói házának másolatához, megnéztük az előtte álló Rákóczi-szobrot is, ahol készítettünk egy közös fényképet. Majd tovább sétáltunk Márai Sándor szülőházához és szobrához.
Következő megállónk Sáros vára volt. Az út a várrom felé igen hosszú és meredek volt, azonban a gyönyörű panoráma miatt érdemes volt feljönnünk. Péter bácsi itt is bővítette ismereteinket, és elmesélte, hogy a kastély régebben a Rákóczi-család birtokában állt, és hogy itt fogták el a fejedelmet, aki akkoriban Sáros vármegye főispánja is volt.
Már nagyon kimerültek és fáradtak voltunk, de tele élménnyel, amikor visszaértünk szállásunkra. A finom vacsora után hamar el is aludtunk.

2024. 05. 15. szerda

Reggeli után ismét buszra szálltunk, első programunk Eperjes meglátogatása volt. A város neve az eper szóból származik.
Első látnivalónk a Mária-szobor volt. A kivégzések emlékéül állították. A város a legszomorúbb napjait 1687-ben élte, amikor az „eperjesi hóhér”, Caraffa tábornok 300 eperjesi polgárt vonatott kínpadra, s 24 gazdag polgárt végeztetett ki a város piacán felségárulás koholt vádjával, hogy vagyonukat elkoboztathassa.
Ezután egy 14. századi háromhajós gótikus templomot tekintettünk meg. A Szent Miklós templom főoltárán a gótika és a barokk jegyei érzékelhetők. A Lőcsei Pál mester műhelyéből származó angyalszobrok gótikus stílusúak. Ezután megtekintettük a Rákóczi-házat. Ez egy reneszánsz stílusú palota, melyet lI. Rákóczi Ferenc rövid ideig az otthonának mondhatott bebörtönzése előtt. A bejárat előtti rácsra felkötöttünk egy nemzeti színű szalagot is. Elkészítettük a csoportképet.
Következő állomásunk Szepes vára volt. Ez Közép-Európa egyik legnagyobb vára. Az UNESCO Világörökségi listáján szintén megtalálható. Itt született Szapolyai János, aki később Magyarország királya lett. Sajnos belülről nem csodálhattuk meg, de a látvány mindenért kárpótolt minket. Itt volt egy kis szabadidőnk, élveztük a napsütést, elfogyasztottuk az ebédünket.
Ismét buszra szálltunk, Lőcse volt a cél. A városba érve az első látványosság a Szégyenketrec volt a Fő téren. Kovácsoltvas pálcákból készült, hatszögletes alaprajzú. A bűnösöket ide zárták, hogy megalázzák őket, az arra járók részére az elrettentés volt a cél. Ezért a büntetést vásárok idején hajtották végre.
Utoljára 1850-ben használták. Leghíresebb rabja a lőcsei fehér asszonyként elhíresült Géczy Julianna volt.

Ezután a Szent Jakab templomot tekintettük meg. Ez egy gyönyörű gótikus templom, amely 100 évig épült. Fő látványossága a 18,6 m magas szárnyas- táblaképes Szűz Mária- főoltár. Hársfából készült Lőcsei Pál mester műhelyében.

A templom után egy újabb érdekességet néztünk meg a városban, a Thurzó-házat. A házat az építtető családról nevezték el, reneszánsz stílusú. Az épületen sgraffitó díszítés látható.
A Városházát is megtekintettük. 1922-ig itt volt Szepes vármegye székhelye. Ma már közigazgatási célra használják.
A városnézés után kaptunk egy kis szabadidőt, fagyizhattunk, nézelődtünk, pihentünk.

Végül buszra szálltunk, és visszamentünk a szállásunkra. Vacsora után naplót írtunk, majd lepihentünk.

2024. 05. 16. csütörtök

A negyedik napon reggeli után Késmárk városába látogattunk. Késmárk neve a német sajtvásár szóból ered. Legelőször amit Késmárkon láttunk a fatemplom volt, ami népi barokk stílusú, és egyetlen fémdarab sincs az épületben.
Felkerült az UNESCO Világörökség listájára. Az angol Nemzeti Múzeum kétszer meg akarta vásárolni a két alsó oltárt.
Ezután megnéztük a Thököly várat (Thököly Késmárkon született), ezért áll a vár előtt Thököly Imre szobra. Itt kuruc dalokat énekeltünk.
Az új Evangélikus Templomban (ami piros téglából épült templom) is jártunk. 1906. október 30-án hozták a városba Thököly hamvait, akit itt temettek újra. Thököly Imre sírját meg is koszorúztuk, egy osztálytársunk emlékezett meg róla.

Ezután a Magas-Tátra felé vettük az irányt. A legelső helyszín, ahova megérkeztünk, Ótátrafüred volt. Innen túráztunk Tarajkáig. Ez már 1285 m magasságban található, magasabb, mint a Kékes. Ez a környék megihlette Csontváry Kosztka Tivadart is.
Elmentünk a Tarpataki vízeséshez, ami a Kárpát-medence legszebb vízesése. Ezután visszasétáltunk a buszhoz, de előtte még a Grand Hotel előtt fényképezkedtünk. Vásároltunk még szuveníreket is.
A szálláson megvacsoráztunk, majd összecsomagoltunk a másnapi induláshoz.

2024. 05. 17. péntek

Elérkezett az utolsó nap. Már csütörtökön bepakoltuk a holmijainkat, így reggel nem kellett ezzel bajlódni.
A mai nap első megállója Betlér volt. Itt az Andrássy kastélyt tekintettük meg, ami eredetileg nem volt benne a programunkban, de szerencsére még minket is körbe tudtak vezetni a többi diákcsoport mellett.
Megismerkedtünk a kastély történetével, megcsodáltuk a páratlan műkincsekben gazdag helyiségeket, amelyek a mai napig változatlan formában mutatják be a főurak mindennapjait.
Nekem különösen tetszettek a szebbnél szebb és minden szobában máshogy díszített cserépkályhák és a kastély egyedülálló könyvtára, amely több mint húszezer kötetből áll.
Makett formában megtekinthettük a már hétfőn meglátogatott Andrássy-mauzóleumot is. Sajnos elkezdett esni az eső, ezért az angol parkot már nem tudtuk bejárni.
Betlérről utazásunk legutolsó állomására, Rozsnyóra mentünk. Itt először meglátogattunk egy magyar iskolát, pontosabban a Fábry Zoltán Magyar Tannyelvű Alapiskolát. Ajándékba vittünk magyar nyelvű könyveket és egy röplabdát, amiknek nagyon örültek az ottani gyerekek.
Mátyus Csaba igazgatóhelyettes és diákjai fogadtak minket. A tanár úr mesélt arról, hogyan tanulnak itt a magyar gyerekek, és hogy milyen támogatást kapnak a magyar kormánytól, hogyan alakult a magyarok létszám aránya az elmúlt évtizedekben a városban.
Egy videót is megnéztünk az iskoláról. Egy intézményen belül van óvoda, általános iskola és szakközépiskola. A filmben betekinthettünk abba, hogy milyen szakmákból kapnak képesítést a gyerekek.
Ezután még körbenéztünk a főtéren, ahol többek közt Andrássy Franciska szobrát is láthattuk.

Végül hazaindultunk Magyarországra. Nagyon jó élményekkel és sok érdekes információval gazdagodtunk az út során. Mind örömmel fogunk visszaemlékezni ezekre a napokra.

Diákok által készített prezentációk:
Határtalanul.pptx Szlovákia 2024 Nóra Szlovákia Zoé.pptx

Határtalanul! – Látogatás a Magyarság Háza Galériában

2024. május 9-10.

A felvidéki utazás előkészítő szakaszának utolsó momentumaként, a Határtalanul! pályázat keretében a 7.a és a 7.b osztály a Magyarság Házában vett részt egy-egy előadáson.

A 7.a osztály csütörtökön egy felvidéki magyar újságíró, Derzsi Bernadette saját élményeken, tapasztalatokon alapuló, nagyon érdekes, magával ragadó vetítéses előadását hallgatta Csallóköz rejtett kincseiről, természeti értékeiről, a kultúra, az élő hagyományok ápolásáról. Bepillantást nyerhettünk a területen fellelhető páratlan élővilággal rendelkező természetvédelmi területek világába, az emberi tevékenység természetre gyakorolt sokszor negatív hatásaiba. Előadónk sokat tesz a magyar hagyományok csallóközi ápolásáért és a természetvédelemért. Tájékoztatást kaptunk a témában megjelent több kötetes könyvről, melynek az előadónk az egyik szerzője.

A 7. b osztály egy rendhagyó irodalomórán vett részt a Magyarság Házában.

A magyar irodalom kevésbé ismert verseit zenésítette meg a Credo együttes, ebből hallhattunk egy csokorra valót.

Az előadóművész Varga Katica volt, aki a Magyar Örökségdíjjal kitüntetett kárpátaljai CREDO együttes énekese.

Bevezetésként beszélgetett a gyerekekkel a Kárpát-medencéről, az itt született költőkről. Rávilágított arra, hogy néhány magyar költő születési helye ma már más országhoz tartozik. Példaként említette Ady Endrét, akinek a költészetével már találkoztak a gyerekek.

Ezután Kárpátalja, Erdély és Felvidék költőinek verseiből kaptunk egy zenei válogatást. Többek között meghallgattuk Pósa Lajos: Munkács c. versének megzenésített változatát, majd Dsida Jenő és Bodnár Éva verseit énekelte gitárkísérettel az előadóművész. Elhangzott többek között a Pünkösdi gondolatok c. vers is.

Az Ungnak és Tiszának c. népdalt a gyerekek együtt énekelték a művésszel. Ezzel a közös énekléssel fejeztük be a rendhagyó órát.

II. Rákóczi Ferenc nyomában a Kelet-Felvidéken – Beszámoló a Határtalanul! pályázat előkészítő szakaszáról

2024. április 25.

A Határtalanul! program keretében iskolánk sikeresen pályázott, és így a két 7. osztálynak májusban lehetősége nyílik egy 5 napos felvidéki utazásra. Pályázatunk címe: II. Rákóczi nyomában a Kelet-Felvidéken. Az utazás előkészítő szakasza már hónapokkal ezelőtt elkezdődött, amikor a 7. évfolyamos tanulók szüleit tájékoztattuk az utazás céljáról, részleteiről. A szülők nagyon lelkesen fogadták ezt az utazási lehetőséget. Majd a tanulókat is tájékoztattuk a részletekről. Kis csoportokat alakítottak, és választottak egy felkeresendő helyszínt vagy hozzá kötődő történelmi személyt, amellyel, ill. akivel kapcsolatban információkat gyűjtöttek. Az utazást előkészítő szakasz része volt, hogy tanulóink még februárban részt vettek az Okos Doboz „Utazd körbe a Kárpát-medencét” című online vetélkedőben, ahol sok érdekes, új információhoz jutottak.

A tényleges előkészítő órát 2024. április 25-én tartottuk. Az órát levezető tanár tájékoztatta a diákokat a Határtalanul! program és az utazás céljáról. Először a tanárok tartottak képekkel, térképekkel gazdagon illusztrált prezentációkat. Megismertettük diákjainkat a trianoni békediktátum hatásaival, különös tekintettel a magyarság sorsára. Tájékoztatást adtunk a diákoknak az államhatáron kívüli elhelyezkedés okairól, a Magyarország határain túl élő magyarság létszámáról, ezen belül is Szlovákiára helyezve a hangsúlyt, a szlovák lakosság etnikai összetételéről, annak változásairól, a Felvidék természeti környezetéről, annak szépségeiről, különlegességeiről, interaktív térkép segítségével a tervezett útvonalról, a tanulmányi kirándulás részletes programjáról és az utazás során elvárt viselkedés alapszabályairól.

A diákok előzetesen csoportmunkában információkat gyűjtöttek, majd plakátokat, tablókat készítettek a felkeresendő helyszínekhez kapcsolódóan, ill. ll. Rákóczi Ferencről, a Nagyságos Fejedelemről, akihez kötődő emlékeket fogunk felkeresni utunk során. Ezeket a plakátokat kiselőadások formájában mutatták be a tanulók. Az előkészítő óra után a plakátokból kiállítást rendeztünk az iskola aulájában.

Az előkészítő szakasz során többször oldottunk meg játékos feladatokat, rejtvényeket a Barangoló Digitális Tartalomtárból, így is bővítve ismereteinket a felkeresendő helyszínekkel kapcsolatosan.

Határtalanul! program Bemutató óra

2019. június 12.

2019. június 12-én gyűltek össze iskolánk diákjai, hogy a tanév utolsó iskolagyűlésének egyik részeként megtekintsék a 7. osztályosok székelyföldi utazásának bemutatóját.

Ők is megismerhették a képes és szöveges élménybeszámolót az erdélyi programról.
Láthatták a kiállított tablókat, bepillantást nyerhettek abba a színes és sokrétű előkészítő munkába, majd megvalósult tevékenységbe, amely a résztvevők idei tanévének nagy részét betöltötte.
Fotók megtekintése

Határtalanul! program Értékelő óra

2019. június 11.

2019. június 11-én került sor az utazást értékelő óra megtartására.

A 7. évfolyam tanulói megtekintették az elkészített képeket, videókat, az órát irányító tanárnő vezetésével felidézték élményeiket, megtartották úti beszámolóikat.
Összegezték az út során a Bolyaiakról szerzett ismereteiket és mindazt, amit ezen kívül is megtudtak Erdélyről, lakóiról és szép tájairól.
Ezután elhelyezték az iskola Aulájában a korábban készített és az előkészítő órán bemutatott tablóikat. Így készültek arra, hogy a következő napon megmutassanak diáktársaiknak is valamit abból a felejthetetlen utazásból, amelynek részesei voltak.
Fotók megtekintése

Határtalanul

2019. május 21-24.

Beszámoló

Határtalanul program – Erdélyi utazás, 2019. május 21-24.

Székelyföldi tudósaink – a Bolyaiak útján

2019. május 21-én, kedden kora reggel indultak útnak a 7.a és b osztály tanulói és néhányan a 8.-osok közül, hogy végre végigjárják az oly régóta tervezett kirándulás útvonalát.
Több órás buszozás után a román-magyar határt Ártándnál lépte át a csoport, s hamarosan megérkeztek első állomásukra, Nagyváradra. Rövid sétát tettek a belvárosban, amely sok meglepetéssel szolgált, díszes, szecessziós épületek látványával, a tágas főtérrel, barátságos sétálóutcával. Felkeresték a vár épületét, amelynek munkálataiban hajdan részt vett Bolyai János is.

Következő állomásuk a legendás Király-hágó volt, amely ragyogó napsütéssel fogadta őket, bár korábban hatalmas záporok vonultak erre. Itt találkoztak először a csodálatos, hatalmas hegyekkel.
Továbbutazva elhaladtak Csucsa előtt, vezetőjüktől – aki egész úton hallatlanul sok információt osztott meg velük, s ezért hálás köszönet illeti -sok érdekességet hallottak Ady utolsó, Csinszkával itt töltött éveiről.

Kolozsvárra érve lenyűgözte őket Mátyás király monumentális lovas szobra, de sajnos a Szent Mihály templomot felújítás miatt csak kívülről tudták megcsodálni. Elsétáltak azonban nagy királyunk szülőházához, s egy pillantást vethettek innen Bocskai István közelben álló születési helyére is. Ezután felkeresték a Házsongárdi temetőt, ahol több szép költemény elszavalásával emlékeztek itt eltemetett hírességeinkre, megálltak Dzsida Jenő sírjánál, koszorút helyeztek el Apáczai Csere János végső nyughelyénél.
Az idő sajnos sürgetett, az eső is eleredt, megilletődött hangulatban indultak tovább szálláshelyük felé.

Az első éjszakát Magyarfenesen töltötték, ahol szíves vendéglátásban volt részük. A Csáni Panzióban finom vacsora várt rájuk, a csoport nagy része az éjszakát itt töltötte, néhányukat a Szent Erzsébet Vendégházban szállásolták el.

Másnap reggel Torda felé indultak, útközben felidézve Szent László királyunk alakjához kapcsolódó mondáinkat, és reménykedve abban, hogy elkerüli őket egy újabb kiadós eső.
Ez szerencsére így is történt, így a buszból kiszállva felejthetetlen –bár igen sáros – kirándulást tehettek a legendás Hasadékban.

Következő állomásukra, Marosvásárhelyre déltájban érkeztek, elvarázsolta őket a város szépsége, a Bolyai Líceum épülete, előtte a téren Bolyai Farkas és János szobra.
A Teleki Téka bejáratánál régi könyvek közül válogathattak, majd helyi vezető ismertette meg velük a könyvtár és Bolyai János kéziratos hagyatékának történetét, vezetett körül a nevezetességek között.
Útjuk innen a református temetőbe vezetett, ahol leróhatták kegyeletüket a nagy matematikusok előtt Bolyai Farkas és Bolyai János sírjánál. Ott is elhangzottak szép idézetek, szavalatok; elhelyeztek egy újabb koszorút.
Még mindig nem ért véget látogatásuk Székelyföld nagy városában, mert felkeresték a várat, körbesétálták felújított épületeit, kertjét.
A Kultúrpalota falán pedig megkeresték a Bolyaiakat ábrázoló domborművet.

A sok program után eléggé fáradtan érkeztek újabb szálláshelyükre, Balavásárra, a Hotel Romantic-ba. Rövid pihenő és igazi erdélyi töltött káposzta vacsora után azonban már várta őket Anna, a helyi fiatal tánctanító, akitől felcsíki, nyárádmenti táncokat és a csárdás alapjait tanulták, gyakorolták.

A harmadik nap programja ismét nagyon változatosan alakult. Kirándulásukat Szovátán kezdték, sétát tettek a Medve-tó körül, amely igazán különleges élményt, látványt nyújtott. Megtudták, hogy vize a mélyben sós, a felszínen édes, mindez az év különböző szakaszaiban változó arányú a napsütés és a hőmérséklet változásainak függvényében. Nyáron fürdőzésre alkalmas gyógyvíz.
A só a tó körül magasan a felszín fölött kristályos formában is fellelhető.
Szovátán még egy fontos program várt rájuk, felkeresték a Dévai Szent Ferenc Alapítvány Szent József Gyermekotthonát. Az otthon kápolnájában Sin, az intézmény japán nevelője mesélt az ott élő gyerekek mindennapi életéről. Miután átadták adományaikat, körbevezették őket a lakóházak között, beinvitálták a szobákba. A tágas park, játszótér végén a fiúk örömmel fedezték fel a magyar támogatással épült focipályát, és egy közös játékra került sor. Az újra eleredő esőben búcsúztak el a gyermekotthon lakóitól.

Következő állomásuk Parajd volt, ahol felkeresték a szépen kiépített, élményparkként, kalandparkként is működő sóbányát, melynek friss, légúti panaszokra kifejezetten kedvező levegőjén megpihentek egy kicsit.

A nap további részében Korondon jártak, ahol nem csak a vidék jellegzetes, régi hagyományokat őrző kerámiáival, népművészeti termékeivel ismerkedhettek meg, hanem bebocsátást nyertek egy fazekasműhelybe is, ahol megcsodálhatták a munka különböző fázisainak, a korongozásnak, díszítésnek a fogásait. Természetesen vásárolhattak is a csodálatos edényekből, sokan hoztak innen emléket szüleiknek az utazásról.

Az estét újra Balavásáron töltötték, a hotelben, ahol vetélkedőt rendeztek –hűen a Bolyaiak szelleméhez, részben játékos matematikai feladatokat oldottak meg a csapatok, részben pedig magáról Bolyai Farkasról és Jánosról szóló kvízt töltöttek ki. Az eredményhirdetést követően nyílt alkalmuk köszönetet mondani honismereti vezetőjüknek a tőle hallott sok érdekes történetért egy mindannyiuk által aláírt oklevél átadásával.

Az utolsó nap bőséges utazást tartogatott számukra, de kárpótlást nyerhettek a szemük elé táruló látványból, hiszen Székelyföld csodálatos hegyei, völgyei között haladtak, a Küküllő völgyében, békésen legelésző birkanyájak, szász erődtemplomok, csillogó kupolás ortodox templomok között, katolikus, református, unitárius falvakon keresztül.
Így értek el Bolyára, a híres matematikusok szülőföldjére, ahol a kis templom tornácáról hozzájuk szóló idős Szabó tanító úr szavait hallgatták a család, a hely történetéről. Ezután végignézték a parókián kialakított emlékszoba kiállítását, a vendégkönyvbe írt szavakkal köszönték meg a szíves vendéglátást.

Tovább haladva a busz ablakából még megcsodálták Déva várát, itt sajnos nem tudtak hosszasabban időzni.

Utolsó állomásuk Aradon volt, ahol felkeresték a 13 vértanú emlékművét, néhány percre megilletődötten megálltak a lépcsőkön, és elhelyezték az emlékezés koszorúját.

Hazafelé indultak felejthetetlen élmények birtokában, melyekre szívesen emlékeznek vissza, s amelyek összekötik őket a határon túl megismert sok új baráttal.

Fotók megtekintése

Határtalanul program – Kiállítás

2019. május 16.

Beszámoló – Határtalanul program – Kiállítás

2019. május 16-án a 7. osztályosok kiállításon vettek részt. Ez az erdélyi utazás utolsó előkészítő programja volt, a Határtalanul pályázat keretében. A diákok a Forrás Galériába látogattak el, ahol Vass Mária-Magdolna erdélyi képzőművész alkotásait tekintették meg. A kiállítást a Nemzetstratégiai Kutatóintézet szervezte. Bevezetésként egy kis előadást hallhattak a tanulók Erdély és a Partium művészetéről, arról, hogy hogyan lehet modern műveket alkotni, miközben meg kívánják őrizni a hagyományos motívumokat, átmenteni ősi kultúránkat napjaink formavilágába. Ezután sok szép, érdekes munkát tekinthettek meg, melyekben a művész a textil megformálásának sokféle lehetőségét mutatta meg, például ősi csomózási technikák elegyítését modern térbeli figurákkal. Sok élménnyel gazdagodva folytatódhat a készülődés az utazásra.
Fotók megtekintése

Beszámoló a Határtalanul utazás előkészítő órájáról

2019. május 2.

Az előkészítő órát 2019. május 2-án tartottuk.

Az órát levezető tanár képes bemutató segítségével tájékoztatta a diákokat a Határtalanul program céljáról, az utazás főbb helyszíneiről, az ott élő székelyek, magyarok szokásairól, származásáról.
Bemutatta röviden Erdély történelmének legfontosabb fordulópontjait. Szó esett erdélyi és partiumi nagy magyarokról, a folklórról, a természeti környezetről.

Ezt követően a tanulók bemutatták az általuk csoportokban készített tablókat, amelyeken egy-egy felkeresendő helyszín legfontosabb nevezetességeit gyűjtötték össze, vagy a hozzájuk kötődő híres személyiségekről szóltak.

A program végén az elmúlt évben Erdélyben járt 8.-osok számoltak be arról, hogy az ő utazásuknak milyen tapasztalatai voltak.
Fotók megtekintése

Táncház a 7.a és 7.b osztályokban

2019. február 6.

Február 6-án a két hetedik osztály táncházat szervezett a Határtalanul pályázat előkészítő programjaként.

Meghívott tánctanító vezette a foglalkozást, melyen főként moldvai táncokat tanultunk.
Bevezetőjében mesélt a gyerekeknek az erdélyi táncokról, és arról, hogy Erdélyben is táncolnak moldvait, ezt az ősi, közösségi táncot, melyet mi is megpróbálhatunk előzetes tudás nélkül is.
A lépéseken kívül énekeket, táncszókat is tanultunk, majd igazán vidámmá akkor vált a program, amikor megszólalt a zene, és a tanultakat alkalmazva színes forgatag helyszíne lett a terem.

A két osztály később saját tantermében folytatta a farsangi mulatságot, melynek hangulatát a közös tánc alapozta meg.

Fotók megtekintése

Határtalanul! program