TÁMOP-3.1.4.-12/1-2012-0055 "Innovatív két tannyelvű oktatás Terézvárosban"
TÁMOP 3.1.4. „Kompetencia alapú oktatás, egyenlő hozzáférés – innovatív intézményekben”
Határtalanul! program
Témanap – Nemzeti összetartozás – Határtalanul! Felvidéki utazás – Beszámoló
2024. május 24.
Nemzeti összetartozás témában tartott megemlékezésünket és a Határtalanul! program keretében megvalósult felvidéki utazásunk élménybeszámolóját 2024. május 24-én tartottuk az iskola aulájában a felsős diákok és tanáraik részére.
A levezető tanár röviden tájékoztatta a jelenlévőket a Határtalanul! program céljáról, és hogy ezen program támogatásának köszönhetően valósulhatott meg a 44 diák és 4 kísérő tanár 5 napos felvidéki utazása.
Megemlékeztünk a 104 évvel ezelőtti eseményekről, a magyar történelem sorsfordító napjáról, 1920. június 4-ről, amikor a trianoni békediktátum megköttetett. Rávilágítottunk ennek következményeire, hogy ez vezetett oda, hogy szerte a Kárpát-medencében élnek magyarok, és hogy a felvidéki utazásunkon magyarlakta területeket járhattunk be.
Képekkel illusztrálva meghallgattuk Juhász Gyula Trianon című versét.
Megemlítettük, hogy 2010 óta június 4-e a nemzeti összetartozás napja.
Ezután meghallgattuk a gyerekek részletes élménybeszámolóit, tapasztalatait az utazás 5 napjáról.
Majd az utazás során készített képeinkből készített videót vetítettük le. Az iskola tanulói megtekinthették az utazáson részt vevő tanulók által készített plakátokat is.
Az ezen a programon elhangzottak és a plakátokon lévő információk alapján Kahoot kihívást állítottunk össze a programban részt vevő gyerekekkel iskolatársaik számára. Ezt a játékot az osztályok saját termükben játszották le.
A Kahoot ide kattintva érheó el.
Úgy érezzük, hogy a nemzeti összetartozás üzenetét sikerült átadni a diákságnak.
Határtalanul! – értékelő óra
2024. május 23.
A Határtalanul! program keretében 2024. május 13 – 17. között megvalósított felvidéki utazásunk értékelő óráját 2024.május 23–án tartottuk az utazáson részt vett 44 diák és a 4 kísérő tanár közreműködésével.
Megtekintettük a tanárok, ill. tanulók által készített képeket, videókat, prezentációkat, az órát irányító tanárnő vezetésével felidéztük élményeinket, megtartottuk úti beszámolóinkat, a diákok bemutatták útinaplójukat. Röviden napról napra felidéztük az 5 nap programjait, történéseit. Összegeztük az út során a ll. Rákócziról szerzett ismereteket és mindazt, amit ezen kívül megtudtunk a Felvidékről, lakóiról és szép tájairól.
A tanulók készültek arra, hogy másnap bemutassák társaiknak is úti tapasztalataikat, és beszámoljanak élményeikről.
Beszámoló
Határtalanul program – Felvidéki utazás, 2024. május 13-17.
II. Rákóczi Ferenc nyomában a Kelet-Felvidéken
2024. május 13-17.
A Határtalanul! program keretében iskolánk 44 tanulója 4 kísérő pedagógussal 5 napot töltött a Felvidéken. A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága által kiírt pályázaton nyertünk, ennek eredményeként teljesen állami támogatásból utazhattunk el. Az utazásra a Kárpáteurópa Utazási Iroda szervezésében került sor. Utazásunk célja volt a magyar történelmi múlt emlékeinek felkeresése, a Magyar Királyság utódállamában a magyar történelem emlékhelyeinek felfedezése; a határainkon túli magyarság, diákság életének megismerése, kapcsolatteremtés egy határon túli iskola diákjaival, tanáraival és olyan emberekkel, akik törekednek a magyar nyelvük, kultúrájuk, hagyományaik megőrzésére. A látogatás során többek között megtekintettük a Felvidék Nagyságos Fejedelemhez kötődő emlékeit.
1. nap
Május 13-án, hétfőn elérkezett a várva várt nap, amikor a 7.a és a 7.b tanulói és néhányan a nyolcadikosok közül tanáraik és az idegenvezető kíséretében útra keltek a meseszép Felvidékre, hogy saját szemükkel lássák azokat a nevezetes helyszíneket, amelyekről már sokat megtudtak a felkészülésük során.
A szlovák-magyar határt Somoskőújfalunál lépte át a csoportot szállító busz. Hamarosan megérkeztünk első állomásunkra, Fülekre, ahol megtekintettük a fennmaradt várromot és a Bebek-tornyot, ahol a vármúzeum kiállítótermében helyet kaptak a környék régészeti leletei. Tájékoztatást kaptunk a vár történetéről. A várhegy sziklájába vájt légvédelmi folyosóján a II. világháború helyi vonatkozású emlékeit mindenki nagy érdeklődéssel nézte végig.
Következő állomásunkon, Várhosszúréten Parditka József, a Felvidék ismert vállalkozója fogadta nagy vendégszeretettel a csapatot. Az általa megálmodott és megvalósított panzióban kerestük fel. Elmesélte a panziójának a történetét, mesélt a faluról, megismertette velünk a magyarság helyzetét a 700 lelket számláló faluban, mesélt a környékbeli magyarságról, a hagyományőrzésről, hogy miket tett az elmúlt évtizedekben a környék magyarságának a fennmaradásáért. Megtapasztalhattuk, hogy mennyire büszke a magyarságára, és a diákjainkat is erre biztatta. Igazi példaképnek bizonyult. A palóc nyelvjárás először szokatlan volt a budapesti fiataloknak, majd hozzászoktunk, mert utunk során sokszor találkoztunk ezzel a nyelvjárással. A Parditka Józseffel folytatott beszélgetés jó alapot adott az egész felvidéki utazásunkhoz. Egy helyi gazdaság működését is megtekinthettük, ahol teheneket, borjakat, birkákat, bárányokat, baromfit tartanak, és veteményeskert is van. Innen a környékbeli szálláshelyekre is szállítanak finomságokat.
Tovább utazva kívülről megtekintettük az Andrássy mauzóleumot. A „gömöri Ravenna”: Andrássy Franciskának férje, Dénes gróf által építtetett mauzóleuma egyedülálló szecessziós műemlék, carrarai márvány és színpompás apró mozaikok felhasználásával készült. Utunk során, az utolsó napon találkoztunk még az Andrássy család történetével, és többet megtudhattunk erről a mauzóleumról is.
Krasznahorka várát sajnos csak távolról, a faluból, Krasznahorkaváraljáról csodálhattuk meg, mert éppen felújítás zajlik a helyszínen. A vár történetéről tájékoztatást kaptunk az idegenvezetőnktől, és meghallgattuk a Krasznahorka büszke vára című ismert dalt is. Az elmaradt várlátogatásért kárpótolt bennünket a szálláshelyre vezető szerpentinen elénk táruló látvány. Imrikfalva egy víztározó partján fekvő üdülőtelep. A Hotel Priehradában elfoglaltuk szobáinkat, majd a finom vacsora elfogyasztása után a mesterséges tó partján tettünk egy sétát. A levegő friss és tiszta volt.
Az 1. napon készült fényképek ide kattintva tekinthetők meg.
2. nap
Másnap délelőtt a Szádelői-völgyben túráztunk. A karsztvidék az UNESCO Világörökség részét képezi. A hangulatos, kis vízeséseken, zúgókon, lépcsőkön bukdácsoló Szádelői-patak partján haladtunk egyre mélyebbre a hűvös, árnyékos völgyben. Gigászi sziklafalak határolják a mély völgyet, az út jobb oldalán látható a szurdok egyik jelképe, a Cukorsüveg nevű impozáns sziklatorony.
Következő állomásunk Kassa, Rákóczi Ferenc szeretett városa volt, amely a szabadságharc idején fontos szerepet töltött be. Kassára érve rövid sétát tettünk a Fő utcán, ahol megtudhattuk, hogy a műemlékek csaknem mindegyikének van magyar vonatkozása. A Szent Erzsébet-dómban, Európa egyik legszebb gótikus székesegyházában gyönyörködhettünk, majd leróttuk kegyeletünket megkoszorúzva a nagyságos fejedelem, II. Rákóczi Ferenc szarkofágját. Közben a 7.a két diákja Petőfi Sándor Rákóczi című versét szavalta el. A kriptában nyugszik a fejedelem édesanyja, a munkácsi hős Zrínyi Ilona és gróf Bercsényi Miklós generális is. A templom tornyába egy szűk csigalépcsőn mentünk fel, ahonnan felülnézetből láthattuk az egész várost, és ahonnan csodálatos kilátás nyílt a környékre. Utána élvezhettük a zenélő szökőkút látványát. Felkerestük II. Rákóczi Ferenc Rodostói házának másolatát, a ház előtt álló Rákóczi szobor előtt fotózkodtunk, mely a Magyar Köztársaság ajándéka, és amelyen a fejedelem jelmondata olvasható: „Pro Patria et Libertate”. Ezután elsétáltunk Márai Sándornak, a huszadik század egyik legnagyobb írójának a szülőházához és szobrához.
Utunk innen Sáros várának romjához vezetett, ahová egy újabb nehéz túrát kellett megtennünk. Bár már mindenki fáradt volt, az egyik legkedvesebb programmá vált azáltal, hogy a nagy területen fekvő rom Öregtornyából festői volt a kilátás. Itt is sok információt hallottunk idegenvezetőnktől, többek között arról, hogy a kastély a Rákóczi-család birtokában állt. Megtudtuk, hogy itt fogták el II. Rákóczi Ferencet, aki Sáros vármegye főispánja is volt.
Késő estére érkeztünk meg a szállásunkra, ahol a kedves személyzet finom, meleg vacsorával fogadta az elcsigázott csoportot.
A 2. napon készült fényképek ide kattintva tekinthetők meg.
3. nap
A harmadik nap programja ismét nagyon változatosan alakult. Eperjesen a főtérre vezetett utunk. Megtekintettük a reneszánsz stílusban épített Rákóczi-házat, megcsodálhattuk a palota oromzatának sgraffitóját. Ezt a városi palotát fejedelmünk, II. Rákóczi Ferenc otthonának mondhatta egy rövid ideig, miután Sároson elfogták, és mielőtt a bécsújhelyi börtönbe vitték volna. A gyerekek az iskola szalagját helyezték itt el. Részletet olvastunk fel Rákóczi Ferenc Buzgó ének című verséből. Idegenvezetőnk mesélt az eperjesi vésztörvényszékről, melynek az általunk is megtekintett Mária-szobor állít emléket. Ezután látogatást tettünk Eperjes leghíresebb templomában, a gótikus Szent Miklós kegytemplomban, megcsodálhattuk a szárnyas főoltárt. Majd elutaztunk Szepesváraljára. Megtekintettük Szepes várát, amely Szapolyai János magyar király szülőhelye volt, s amely UNESCO világörökségi védelem alatt áll. Közép-Európa legnagyobb kiterjedésű várát egy közeli kilátóból tekintettük meg. Idegenvezetőnk mesélt a vár történetéről. A nap utolsó helyszínére, Lőcsére vitte a busz a csapatot. Megtekintettük a hatalmas Szent Jakab-templomot, amelyről megtudtuk, hogy jó száz évig építették, a híres XV. századi Városházát, a híres pellengért, a reneszánsz stílusú Thurzó-házat. Megcsodálhattuk a főtéren álló polgárházakat. Beszéltünk a cipszerekről. Említést tettünk Mikszáth Kálmánról és Jókai Mórról. Majd egy cukrászda teraszán fagylaltot vagy süteményt fogyasztva nézelődtünk a Felvidék egyik legszebb városának Fő terén. Mindenkinek jól esett ez a kis pihenő.
A 3. napon készült fényképek ide kattintva tekinthetők meg.
4. nap
A következő napon Thököly Imréről, a kurucok vezetőjéről, II. Rákóczi Ferenc nevelőapjáról, Zrínyi Ilona második férjéről hallhattak sokkal többet a diákok, mint amit eddigi tanulmányaik során megtanulhattak. Késmárkon, az evangélikus templomban megkoszorúztuk Thököly Imrének, Felső-Magyarország fejedelmének szarkofágját, ahol a 7.b egyik tanulója olvasott fel egy rövid beszédet. Bementünk a régi evangélikus fatemplomba is, melynek különlegessége, hogy egy darab vasszeg sincs benne. Ez a templom is része az UNESCO kulturális világörökségének. Majd elsétáltunk a reneszánsz stílusú Thököly-várhoz, amely előtt a Thököly-szobor áll. Kuruc nóták eléneklésével idéztük fel a korszakot.
Az út során már többször feltűnt a távolban a Magas-Tátra. Késmárk után, mely a Tátra kapujának számít, Ótátrafüredre vitte a busz a csoportot, ahol egy túrát is tettünk a Tarajkára, majd a Tar-pataki vízeséshez, mely megihlette Csontváry Kosztka Tivadart is. A gyerekek többsége úgy érezte, hogy a programok által szerzett élményeik napról-napra egyre lenyűgözőbbek. A Grandhotelt is megnéztük kívülről, amely az Osztrák-Magyar Monarchia építészének egyik remekműve a XX. század elejéről.
A 4. napon készült fényképek ide kattintva tekinthetők meg.
5. nap
Az utolsó nap reggelén búcsút vettünk szép szálláshelyünktől, majd minden csomagot felpakolva a buszra Betlérre, az Andrássy-kastélyhoz utaztunk. Megismerkedtünk a kastély történetével, megtekintettük a páratlan műkincsekben gazdag helyiségeket, amelyek a mai napig változatlan formában mutatják be a főurak mindennapjait.
Utolsó állomásként Rozsnyón a Fábry Zoltán Alapiskola és Szakközépiskola magyar diákjaival és pedagógusaival találkoztunk. Mátyus Csaba, az intézmény igazgatóhelyettese mutatta be iskolájukat. Szóban és egy videóban mutatta be iskolájuk történetét, a képzési formáikat, bepillantást nyerhettünk a mindennapjaikba. Mesélt a rozsnyói magyarságról (ma a város összlakosságának kb. 25 % - át teszik ki), a városban folyó magyar nyelvű oktatásról. Hálásan beszélt arról, hogy mi mindent köszönhetnek a magyar államnak. Mi is bemutattuk az iskolánkat, meséltünk a speciális képzésünkről. Érdeklődve hallgattuk egymás tapasztalatait, és egy közvetlen beszélgetés alakult ki. Még a gyerekek táncolására is sor került. A vendéglátók nagyon örültek az ajándékainknak, különösen a magyar nyelvű könyveknek. Közös fotózással zárult a találkozásunk. A közös fotó elkészítése után elbúcsúztunk a határon túli iskola tagjaitól. Ezután még elsétáltunk a főtérre. Megnéztük azt az épületet, ahol II. Rákóczi Ferenc sokat tartózkodott a szabadságharc alatt, majd a város szimbólumának számító 38 méter magas őrtornyot is. Megálltunk Andrássy Franciska grófnő szobránál. Felidéztük az elmúlt napokban róla hallottakat. Innen már hazafelé, Budapestre vitt utunk.
Az 5. napon készült fényképek ide kattintva tekinthetők meg.
Az öt nap alatt végig kedvező volt az időjárás, amikor azonban pénteken este a busz Budapestre érkezett, hatalmas felhőszakadás nehezítette meg a bőröndök kipakolását.
A kirándulás elérte a célját. A fiatalok személyes tapasztalatokat szereztek a külhoni magyarság, diákság életéről. Többször hallhatták az ízes palóc tájszólást. II. Rákóczi Ferenc nyomán járva megismerték a nagyságos fejedelem életét fontos emlékhelyeinek bejárásával. Bővíthették történelmi, földrajzi, irodalmi, zenei, művészettörténeti ismereteiket. Sokoldalú, hasznos ismereteket gyűjtöttek személyes tapasztalatok útján.
Élménybeszámolók diákjaink tollából
2024. május 13-17.
2024. 05. 13. – hétfő
Ma végre elérkezett a nap, amit mindenki várt! Végre elutazhattunk
Szlovákiába! Az utazás során rengeteg izgalom és tudásgyarapítás várt
ránk.
A busz 6:15-kor indult el a Felvidék felé. A szlovák-magyar határt
Somoskőújfalun lépte át a busz.
Hamarosan elérkeztünk a tábor első megállójához, Fülekre, ahol
megtekinthettük a fennmaradt várromot. Az idegenvezetőnk, Péter
bácsi is mondott pár szót a várról, mint például azt, hogy török
megszállás alatt állt, míg II. Rákóczi Ferenc meg nem szerezte. A
fennmaradt török tárgyak is ezt mutatják. A tetejére is felmehettünk,
ahol szép kilátás tárult a szemünk elé. A vár mentén volt egy II.
világháborús bunker, amit szintén megnéztünk.
A várlátogatás után Várhosszúrét felé vettük utunkat, ahol a panziójánál
Parditka József fogadott minket. Józsi bácsi megismertette velünk a
magyarok helyzetét Szlovákiában , és hogy ő mennyire fontosnak tartja,
hogy ő magyar nemzetiségű. Elmesélte, hogy mi mindent tett az elmúlt
évtizedekben e környék fennmaradásának érdekében. Egy helyi
gazdaság működését is megtekinthettük, ahol teheneket, birkákat, és
bárányokat tartanak. Innen a környékbeli szálláshelyekre is szállítanak
finomságokat. Még találkoztunk a gazdával, Kiss Ernővel. Tőle
megtudtuk a tehenek nevét (Rigó és Szegfű), ezen kívül, hogy az egyik
várandós, a másiknak pedig már van egy 4 hetes kisborjúja. Őt is
meglátogathattuk. Benne az volt a nagyon különleges, hogy egy
szívecske volt a fején.
Tovább utazva megnéztük az Andrássy mauzóleumot. Andrássy
Franciskának férje, Dénes gróf által építtetett mauzóleuma carrarai
márványból és apró mozaikok felhasználásával készült. Utunk során
ezzel a mauzóleummal és az Andrássy család történetével máskor is
találkoztunk: az utolsó nap az Andrássy kastélyban láttuk a felépítési
folyamatot és a makettjét.
Krasznahorka várát is meg szerettük volna nézni, viszont a vár két
cigarettacsikk miatt 2012-ben részben leégett, és még máig is
renoválják, így nem mehettünk be. Ráadásul még útjavítás is folyt,
emiatt még a közelébe se juthattunk. Innen már a szállásunkra vitt az
utunk.
A szállásunk Imrikfalván egy víztározó tó partján volt, a szlovák
paradicsomban. Amint megérkeztünk, megkaptuk a szobabeosztást.
Egy kellemes vacsora után elmentünk sétálni a tó partjára, a remek
időtöltést követően nyugovóra tértünk.
2024. 05. 14. kedd
Ez volt a második és egyben legprogramdúsabb és megerőltetőbb napunk kint
Felvidéken. Napunkat egy bőséges reggelivel kezdtük, majd buszra szálltunk, és
elindultunk első úticélunkhoz, a Szádelői-völgyhöz.
Túránk patakok és magas sziklafalak mentén haladt, amelyek közül a
legkülönlegesebb a Cukorsüveg sziklaképződmény volt. A karsztvidék egyben az
UNESCO Világörökség része.
A körülbelül 1 órás túránk után újra buszra szálltunk, és elindultunk Kassára. Az
idegenvezetőnk, Péter bácsi sok minden érdekeset mesélt nekünk a városról.
Megtudtuk például azt is, hogy Kassa Szlovákia második legnagyobb városa,
valamint hogy Márai Sándor is itt született. A Fő téren álló hatalmas, gótikus
székesegyházat, a Szent Erzsébet-dómot kívülről és belülről is megtekintettük.
Lesétáltunk a dóm kriptájába is, ahol láthattuk II. Rákóczi Ferenc, édesanyja, Zrínyi
Ilona és Bercsényi Miklós sírját is. Itt osztálytársammal együtt elszavaltam Petőfi
Sándor Rákóczi című versét, és elhelyeztük a megemlékezés koszorúját. A templom
tornyába egy szűk csigalépcsőn keresztül jutottunk fel, amely tetején ráláthattunk
egész Kassára. Gyönyörű volt a kilátás.
Ezután elsétáltunk még Rákóczi rodostói házának másolatához, megnéztük az
előtte álló Rákóczi-szobrot is, ahol készítettünk egy közös fényképet. Majd tovább
sétáltunk Márai Sándor szülőházához és szobrához.
Következő megállónk Sáros vára volt. Az út a várrom felé igen hosszú és meredek
volt, azonban a gyönyörű panoráma miatt érdemes volt feljönnünk. Péter bácsi itt is
bővítette ismereteinket, és elmesélte, hogy a kastély régebben a Rákóczi-család
birtokában állt, és hogy itt fogták el a fejedelmet, aki akkoriban Sáros vármegye
főispánja is volt.
Már nagyon kimerültek és fáradtak voltunk, de tele élménnyel, amikor visszaértünk
szállásunkra. A finom vacsora után hamar el is aludtunk.
2024. 05. 15. szerda
Reggeli után ismét buszra szálltunk, első programunk Eperjes meglátogatása
volt. A város neve az eper szóból származik.
Első látnivalónk a Mária-szobor volt. A kivégzések emlékéül állították. A város
a legszomorúbb napjait 1687-ben élte, amikor az „eperjesi hóhér”, Caraffa
tábornok 300 eperjesi polgárt vonatott kínpadra, s 24 gazdag polgárt
végeztetett ki a város piacán felségárulás koholt vádjával, hogy vagyonukat
elkoboztathassa.
Ezután egy 14. századi háromhajós gótikus templomot tekintettünk meg. A
Szent Miklós templom főoltárán a gótika és a barokk jegyei érzékelhetők. A Lőcsei
Pál mester műhelyéből származó angyalszobrok gótikus stílusúak.
Ezután megtekintettük a Rákóczi-házat. Ez egy reneszánsz stílusú palota, melyet
lI. Rákóczi Ferenc rövid ideig az otthonának mondhatott bebörtönzése előtt. A
bejárat előtti rácsra felkötöttünk egy nemzeti színű szalagot is. Elkészítettük a
csoportképet.
Következő állomásunk Szepes vára volt. Ez Közép-Európa egyik legnagyobb
vára. Az UNESCO Világörökségi listáján szintén megtalálható. Itt született
Szapolyai János, aki később Magyarország királya lett. Sajnos belülről nem
csodálhattuk meg, de a látvány mindenért kárpótolt minket. Itt volt egy kis
szabadidőnk, élveztük a napsütést, elfogyasztottuk az ebédünket.
Ismét buszra szálltunk, Lőcse volt a cél. A városba érve az első látványosság a
Szégyenketrec volt a Fő téren. Kovácsoltvas pálcákból készült, hatszögletes
alaprajzú. A bűnösöket ide zárták, hogy megalázzák őket, az arra járók részére
az elrettentés volt a cél. Ezért a büntetést vásárok idején hajtották végre.
Utoljára 1850-ben használták. Leghíresebb rabja a lőcsei fehér asszonyként
elhíresült Géczy Julianna volt.
Ezután a Szent Jakab templomot tekintettük meg. Ez egy gyönyörű gótikus
templom, amely 100 évig épült. Fő látványossága a 18,6 m magas szárnyas-
táblaképes Szűz Mária- főoltár. Hársfából készült Lőcsei Pál mester műhelyében.
A templom után egy újabb érdekességet néztünk meg a városban, a Thurzó-házat. A házat az építtető családról nevezték el, reneszánsz stílusú. Az épületen
sgraffitó díszítés látható.
A Városházát is megtekintettük. 1922-ig itt volt Szepes vármegye székhelye. Ma
már közigazgatási célra használják.
A városnézés után kaptunk egy kis szabadidőt, fagyizhattunk, nézelődtünk,
pihentünk.
Végül buszra szálltunk, és visszamentünk a szállásunkra. Vacsora után naplót
írtunk, majd lepihentünk.
2024. 05. 16. csütörtök
A negyedik napon reggeli után Késmárk városába látogattunk. Késmárk neve a német sajtvásár szóból ered. Legelőször amit Késmárkon láttunk a fatemplom volt, ami népi barokk stílusú, és egyetlen fémdarab sincs az épületben.
Felkerült az UNESCO Világörökség listájára. Az angol Nemzeti Múzeum kétszer meg akarta vásárolni a két alsó oltárt.
Ezután megnéztük a Thököly várat (Thököly Késmárkon született), ezért áll a vár előtt Thököly Imre szobra. Itt kuruc dalokat énekeltünk.
Az új Evangélikus Templomban (ami piros téglából épült templom) is jártunk. 1906. október 30-án hozták a városba Thököly hamvait, akit itt temettek újra. Thököly Imre sírját meg is koszorúztuk, egy osztálytársunk emlékezett meg róla.
Ezután a Magas-Tátra felé vettük az irányt. A legelső helyszín, ahova megérkeztünk, Ótátrafüred volt. Innen túráztunk Tarajkáig. Ez már 1285 m magasságban található, magasabb, mint a Kékes. Ez a környék megihlette Csontváry Kosztka Tivadart is.
Elmentünk a Tarpataki vízeséshez, ami a Kárpát-medence legszebb vízesése. Ezután visszasétáltunk a buszhoz, de előtte még a Grand Hotel előtt fényképezkedtünk.
Vásároltunk még szuveníreket is.
A szálláson megvacsoráztunk, majd összecsomagoltunk a másnapi induláshoz.
2024. 05. 17. péntek
Elérkezett az utolsó nap. Már csütörtökön bepakoltuk a holmijainkat, így reggel nem kellett ezzel bajlódni.
A mai nap első megállója Betlér volt. Itt az Andrássy kastélyt tekintettük meg, ami eredetileg nem volt benne a programunkban, de szerencsére még minket is körbe tudtak vezetni a többi diákcsoport mellett.
Megismerkedtünk a kastély történetével, megcsodáltuk a páratlan műkincsekben gazdag helyiségeket, amelyek a mai napig változatlan formában mutatják be a főurak mindennapjait.
Nekem különösen tetszettek a szebbnél szebb és minden szobában máshogy díszített cserépkályhák és a kastély egyedülálló könyvtára, amely több mint húszezer kötetből áll.
Makett formában megtekinthettük a már hétfőn meglátogatott Andrássy-mauzóleumot is. Sajnos elkezdett esni az eső, ezért az angol parkot már nem tudtuk bejárni.
Betlérről utazásunk legutolsó állomására, Rozsnyóra mentünk. Itt először meglátogattunk egy magyar iskolát, pontosabban a Fábry Zoltán Magyar Tannyelvű Alapiskolát. Ajándékba vittünk magyar nyelvű könyveket és egy röplabdát, amiknek nagyon örültek az ottani gyerekek.
Mátyus Csaba igazgatóhelyettes és diákjai fogadtak minket. A tanár úr mesélt arról, hogyan tanulnak itt a magyar gyerekek, és hogy milyen támogatást kapnak a magyar kormánytól, hogyan alakult a magyarok létszám aránya az elmúlt évtizedekben a városban.
Egy videót is megnéztünk az iskoláról. Egy intézményen belül van óvoda, általános iskola és szakközépiskola. A filmben betekinthettünk abba, hogy milyen szakmákból kapnak képesítést a gyerekek.
Ezután még körbenéztünk a főtéren, ahol többek közt Andrássy Franciska szobrát is láthattuk.
Végül hazaindultunk Magyarországra. Nagyon jó élményekkel és sok érdekes információval gazdagodtunk az út során. Mind örömmel fogunk visszaemlékezni ezekre a napokra.
Határtalanul! – Látogatás a Magyarság Háza Galériában
2024. május 9-10.
A felvidéki utazás előkészítő szakaszának utolsó momentumaként, a Határtalanul! pályázat keretében a 7.a és a 7.b osztály a Magyarság Házában vett részt egy-egy előadáson.
A 7.a osztály csütörtökön egy felvidéki magyar újságíró, Derzsi Bernadette saját élményeken, tapasztalatokon alapuló, nagyon érdekes, magával ragadó vetítéses előadását hallgatta Csallóköz rejtett kincseiről, természeti értékeiről, a kultúra, az élő hagyományok ápolásáról. Bepillantást nyerhettünk a területen fellelhető páratlan élővilággal rendelkező természetvédelmi területek világába, az emberi tevékenység természetre gyakorolt sokszor negatív hatásaiba. Előadónk sokat tesz a magyar hagyományok csallóközi ápolásáért és a természetvédelemért. Tájékoztatást kaptunk a témában megjelent több kötetes könyvről, melynek az előadónk az egyik szerzője.
A 7. b osztály egy rendhagyó irodalomórán vett részt a Magyarság Házában.
A magyar irodalom kevésbé ismert verseit zenésítette meg a Credo együttes, ebből hallhattunk egy csokorra valót.
Az előadóművész Varga Katica volt, aki a Magyar Örökségdíjjal kitüntetett kárpátaljai CREDO együttes énekese.
Bevezetésként beszélgetett a gyerekekkel a Kárpát-medencéről, az itt született költőkről. Rávilágított arra, hogy néhány magyar költő születési helye ma már más országhoz tartozik. Példaként említette Ady Endrét, akinek a költészetével már találkoztak a gyerekek.
Ezután Kárpátalja, Erdély és Felvidék költőinek verseiből kaptunk egy zenei válogatást. Többek között meghallgattuk Pósa Lajos: Munkács c. versének megzenésített változatát, majd Dsida Jenő és Bodnár Éva verseit énekelte gitárkísérettel az előadóművész. Elhangzott többek között a Pünkösdi gondolatok c. vers is.
Az Ungnak és Tiszának c. népdalt a gyerekek együtt énekelték a művésszel. Ezzel a közös énekléssel fejeztük be a rendhagyó órát.
II. Rákóczi Ferenc nyomában a Kelet-Felvidéken – Beszámoló a Határtalanul! pályázat előkészítő szakaszáról
2024. április 25.
A Határtalanul! program keretében iskolánk sikeresen pályázott, és így a két 7. osztálynak májusban lehetősége nyílik egy 5 napos felvidéki utazásra. Pályázatunk címe: II. Rákóczi nyomában a Kelet-Felvidéken. Az utazás előkészítő szakasza már hónapokkal ezelőtt elkezdődött, amikor a 7. évfolyamos tanulók szüleit tájékoztattuk az utazás céljáról, részleteiről. A szülők nagyon lelkesen fogadták ezt az utazási lehetőséget. Majd a tanulókat is tájékoztattuk a részletekről. Kis csoportokat alakítottak, és választottak egy felkeresendő helyszínt vagy hozzá kötődő történelmi személyt, amellyel, ill. akivel kapcsolatban információkat gyűjtöttek. Az utazást előkészítő szakasz része volt, hogy tanulóink még februárban részt vettek az Okos Doboz „Utazd körbe a Kárpát-medencét” című online vetélkedőben, ahol sok érdekes, új információhoz jutottak.
A tényleges előkészítő órát 2024. április 25-én tartottuk. Az órát levezető tanár tájékoztatta a diákokat a Határtalanul! program és az utazás céljáról. Először a tanárok tartottak képekkel, térképekkel gazdagon illusztrált prezentációkat. Megismertettük diákjainkat a trianoni békediktátum hatásaival, különös tekintettel a magyarság sorsára. Tájékoztatást adtunk a diákoknak az államhatáron kívüli elhelyezkedés okairól, a Magyarország határain túl élő magyarság létszámáról, ezen belül is Szlovákiára helyezve a hangsúlyt, a szlovák lakosság etnikai összetételéről, annak változásairól, a Felvidék természeti környezetéről, annak szépségeiről, különlegességeiről, interaktív térkép segítségével a tervezett útvonalról, a tanulmányi kirándulás részletes programjáról és az utazás során elvárt viselkedés alapszabályairól.
A diákok előzetesen csoportmunkában információkat gyűjtöttek, majd plakátokat, tablókat készítettek a felkeresendő helyszínekhez kapcsolódóan, ill. ll. Rákóczi Ferencről, a Nagyságos Fejedelemről, akihez kötődő emlékeket fogunk felkeresni utunk során. Ezeket a plakátokat kiselőadások formájában mutatták be a tanulók. Az előkészítő óra után a plakátokból kiállítást rendeztünk az iskola aulájában.
Az előkészítő szakasz során többször oldottunk meg játékos feladatokat, rejtvényeket a Barangoló Digitális Tartalomtárból, így is bővítve ismereteinket a felkeresendő helyszínekkel kapcsolatosan.
Határtalanul! program Bemutató óra
2019. június 12.
2019. június 12-én gyűltek össze iskolánk diákjai, hogy a tanév utolsó iskolagyűlésének egyik részeként megtekintsék a 7. osztályosok székelyföldi utazásának bemutatóját.
Ők is megismerhették a képes és szöveges élménybeszámolót az erdélyi programról.
Láthatták a kiállított tablókat, bepillantást nyerhettek abba a színes és sokrétű előkészítő munkába, majd megvalósult tevékenységbe, amely a résztvevők idei tanévének nagy részét betöltötte. Fotók megtekintése
Határtalanul! program Értékelő óra
2019. június 11.
2019. június 11-én került sor az utazást értékelő óra megtartására.
A 7. évfolyam tanulói megtekintették az elkészített képeket, videókat, az órát irányító tanárnő vezetésével felidézték élményeiket, megtartották úti beszámolóikat.
Összegezték az út során a Bolyaiakról szerzett ismereteiket és mindazt, amit ezen kívül is megtudtak Erdélyről, lakóiról és szép tájairól.
Ezután elhelyezték az iskola Aulájában a korábban készített és az előkészítő órán bemutatott tablóikat. Így készültek arra, hogy a következő napon megmutassanak diáktársaiknak is valamit abból a felejthetetlen utazásból, amelynek részesei voltak. Fotók megtekintése
Határtalanul
2019. május 21-24.
Beszámoló
Határtalanul program – Erdélyi utazás, 2019. május 21-24.
Székelyföldi tudósaink – a Bolyaiak útján
2019. május 21-én, kedden kora reggel indultak útnak a 7.a és b osztály tanulói és néhányan a 8.-osok közül, hogy végre végigjárják az oly régóta tervezett kirándulás útvonalát.
Több órás buszozás után a román-magyar határt Ártándnál lépte át a csoport, s hamarosan megérkeztek első állomásukra, Nagyváradra. Rövid sétát tettek a belvárosban, amely sok meglepetéssel szolgált, díszes, szecessziós épületek látványával, a tágas főtérrel, barátságos sétálóutcával. Felkeresték a vár épületét, amelynek munkálataiban hajdan részt vett Bolyai János is.
Következő állomásuk a legendás Király-hágó volt, amely ragyogó napsütéssel fogadta őket, bár korábban hatalmas záporok vonultak erre. Itt találkoztak először a csodálatos, hatalmas hegyekkel.
Továbbutazva elhaladtak Csucsa előtt, vezetőjüktől – aki egész úton hallatlanul sok információt osztott meg velük, s ezért hálás köszönet illeti -sok érdekességet hallottak Ady utolsó, Csinszkával itt töltött éveiről.
Kolozsvárra érve lenyűgözte őket Mátyás király monumentális lovas szobra, de sajnos a Szent Mihály templomot felújítás miatt csak kívülről tudták megcsodálni. Elsétáltak azonban nagy királyunk szülőházához, s egy pillantást vethettek innen Bocskai István közelben álló születési helyére is. Ezután felkeresték a Házsongárdi temetőt, ahol több szép költemény elszavalásával emlékeztek itt eltemetett hírességeinkre, megálltak Dzsida Jenő sírjánál, koszorút helyeztek el Apáczai Csere János végső nyughelyénél.
Az idő sajnos sürgetett, az eső is eleredt, megilletődött hangulatban indultak tovább szálláshelyük felé.
Az első éjszakát Magyarfenesen töltötték, ahol szíves vendéglátásban volt részük. A Csáni Panzióban finom vacsora várt rájuk, a csoport nagy része az éjszakát itt töltötte, néhányukat a Szent Erzsébet Vendégházban szállásolták el.
Másnap reggel Torda felé indultak, útközben felidézve Szent László királyunk alakjához kapcsolódó mondáinkat, és reménykedve abban, hogy elkerüli őket egy újabb kiadós eső.
Ez szerencsére így is történt, így a buszból kiszállva felejthetetlen –bár igen sáros – kirándulást tehettek a legendás Hasadékban.
Következő állomásukra, Marosvásárhelyre déltájban érkeztek, elvarázsolta őket a város szépsége, a Bolyai Líceum épülete, előtte a téren Bolyai Farkas és János szobra.
A Teleki Téka bejáratánál régi könyvek közül válogathattak, majd helyi vezető ismertette meg velük a könyvtár és Bolyai János kéziratos hagyatékának történetét, vezetett körül a nevezetességek között.
Útjuk innen a református temetőbe vezetett, ahol leróhatták kegyeletüket a nagy matematikusok előtt Bolyai Farkas és Bolyai János sírjánál. Ott is elhangzottak szép idézetek, szavalatok; elhelyeztek egy újabb koszorút.
Még mindig nem ért véget látogatásuk Székelyföld nagy városában, mert felkeresték a várat, körbesétálták felújított épületeit, kertjét.
A Kultúrpalota falán pedig megkeresték a Bolyaiakat ábrázoló domborművet.
A sok program után eléggé fáradtan érkeztek újabb szálláshelyükre, Balavásárra, a Hotel Romantic-ba. Rövid pihenő és igazi erdélyi töltött káposzta vacsora után azonban már várta őket Anna, a helyi fiatal tánctanító, akitől felcsíki, nyárádmenti táncokat és a csárdás alapjait tanulták, gyakorolták.
A harmadik nap programja ismét nagyon változatosan alakult. Kirándulásukat Szovátán kezdték, sétát tettek a Medve-tó körül, amely igazán különleges élményt, látványt nyújtott. Megtudták, hogy vize a mélyben sós, a felszínen édes, mindez az év különböző szakaszaiban változó arányú a napsütés és a hőmérséklet változásainak függvényében. Nyáron fürdőzésre alkalmas gyógyvíz.
A só a tó körül magasan a felszín fölött kristályos formában is fellelhető.
Szovátán még egy fontos program várt rájuk, felkeresték a Dévai Szent Ferenc Alapítvány Szent József Gyermekotthonát. Az otthon kápolnájában Sin, az intézmény japán nevelője mesélt az ott élő gyerekek mindennapi életéről. Miután átadták adományaikat, körbevezették őket a lakóházak között, beinvitálták a szobákba. A tágas park, játszótér végén a fiúk örömmel fedezték fel a magyar támogatással épült focipályát, és egy közös játékra került sor. Az újra eleredő esőben búcsúztak el a gyermekotthon lakóitól.
Következő állomásuk Parajd volt, ahol felkeresték a szépen kiépített, élményparkként, kalandparkként is működő sóbányát, melynek friss, légúti panaszokra kifejezetten kedvező levegőjén megpihentek egy kicsit.
A nap további részében Korondon jártak, ahol nem csak a vidék jellegzetes, régi hagyományokat őrző kerámiáival, népművészeti termékeivel ismerkedhettek meg, hanem bebocsátást nyertek egy fazekasműhelybe is, ahol megcsodálhatták a munka különböző fázisainak, a korongozásnak, díszítésnek a fogásait. Természetesen vásárolhattak is a csodálatos edényekből, sokan hoztak innen emléket szüleiknek az utazásról.
Az estét újra Balavásáron töltötték, a hotelben, ahol vetélkedőt rendeztek –hűen a Bolyaiak szelleméhez, részben játékos matematikai feladatokat oldottak meg a csapatok, részben pedig magáról Bolyai Farkasról és Jánosról szóló kvízt töltöttek ki. Az eredményhirdetést követően nyílt alkalmuk köszönetet mondani honismereti vezetőjüknek a tőle hallott sok érdekes történetért egy mindannyiuk által aláírt oklevél átadásával.
Az utolsó nap bőséges utazást tartogatott számukra, de kárpótlást nyerhettek a szemük elé táruló látványból, hiszen Székelyföld csodálatos hegyei, völgyei között haladtak, a Küküllő völgyében, békésen legelésző birkanyájak, szász erődtemplomok, csillogó kupolás ortodox templomok között, katolikus, református, unitárius falvakon keresztül.
Így értek el Bolyára, a híres matematikusok szülőföldjére, ahol a kis templom tornácáról hozzájuk szóló idős Szabó tanító úr szavait hallgatták a család, a hely történetéről. Ezután végignézték a parókián kialakított emlékszoba kiállítását, a vendégkönyvbe írt szavakkal köszönték meg a szíves vendéglátást.
Tovább haladva a busz ablakából még megcsodálták Déva várát, itt sajnos nem tudtak hosszasabban időzni.
Utolsó állomásuk Aradon volt, ahol felkeresték a 13 vértanú emlékművét, néhány percre megilletődötten megálltak a lépcsőkön, és elhelyezték az emlékezés koszorúját.
Hazafelé indultak felejthetetlen élmények birtokában, melyekre szívesen emlékeznek vissza, s amelyek összekötik őket a határon túl megismert sok új baráttal.
2019. május 16-án a 7. osztályosok kiállításon vettek részt. Ez az erdélyi utazás utolsó előkészítő programja volt, a Határtalanul pályázat keretében. A diákok a Forrás Galériába látogattak el, ahol Vass Mária-Magdolna erdélyi képzőművész alkotásait tekintették meg. A kiállítást a Nemzetstratégiai Kutatóintézet szervezte. Bevezetésként egy kis előadást hallhattak a tanulók Erdély és a Partium művészetéről, arról, hogy hogyan lehet modern műveket alkotni, miközben meg kívánják őrizni a hagyományos motívumokat, átmenteni ősi kultúránkat napjaink formavilágába. Ezután sok szép, érdekes munkát tekinthettek meg, melyekben a művész a textil megformálásának sokféle lehetőségét mutatta meg, például ősi csomózási technikák elegyítését modern térbeli figurákkal. Sok élménnyel gazdagodva folytatódhat a készülődés az utazásra. Fotók megtekintése
Beszámoló a Határtalanul utazás előkészítő órájáról
2019. május 2.
Az előkészítő órát 2019. május 2-án tartottuk.
Az órát levezető tanár képes bemutató segítségével tájékoztatta a diákokat a Határtalanul program céljáról, az utazás főbb helyszíneiről, az ott élő székelyek, magyarok szokásairól, származásáról.
Bemutatta röviden Erdély történelmének legfontosabb fordulópontjait. Szó esett erdélyi és partiumi nagy magyarokról, a folklórról, a természeti környezetről.
Ezt követően a tanulók bemutatták az általuk csoportokban készített tablókat, amelyeken egy-egy felkeresendő helyszín legfontosabb nevezetességeit gyűjtötték össze, vagy a hozzájuk kötődő híres személyiségekről szóltak.
A program végén az elmúlt évben Erdélyben járt 8.-osok számoltak be arról, hogy az ő utazásuknak milyen tapasztalatai voltak. Fotók megtekintése
Táncház a 7.a és 7.b osztályokban
2019. február 6.
Február 6-án a két hetedik osztály táncházat szervezett a Határtalanul pályázat előkészítő programjaként.
Meghívott tánctanító vezette a foglalkozást, melyen főként moldvai táncokat tanultunk.
Bevezetőjében mesélt a gyerekeknek az erdélyi táncokról, és arról, hogy Erdélyben is táncolnak moldvait, ezt az ősi, közösségi táncot, melyet mi is megpróbálhatunk előzetes tudás nélkül is.
A lépéseken kívül énekeket, táncszókat is tanultunk, majd igazán vidámmá akkor vált a program, amikor megszólalt a zene, és a tanultakat alkalmazva színes forgatag helyszíne lett a terem.
A két osztály később saját tantermében folytatta a farsangi mulatságot, melynek hangulatát a közös tánc alapozta meg.
2018. június 7-én a 7. évfolyammal értékelő órát tartottunk. A felkészülés és a kirándulás során vezetniük kellett egy füzetet, egy úti naplót. A feljegyzéseik segítségével idéztük fel az erdélyi élményeinket. A beszámolók és a fotók segítségével a legfontosabb eseményekről tablókat készítettünk, melyek kiállítottunk az iskola aulájában. A fotókból többen prezentációt készítettek, illetve a videófelvételeinkből videós élménybeszámoló is készült.
Ugyanezen a napon a felső tagozatosok részére tartottunk még egy élménybeszámolót az aulában, ahol bemutattuk prezentációinkat, videonkat és minden napunkról részletes élménybeszámolót tartottunk.
200 éve született Arany János – Irodalmi barangolás Erdélyben
A Határtalanul! program keretében a 7.a és 7.b osztály 31 tanulóval és 3 kísérő tanárral Erdélybe látogatott. A program célja, hogy a diákok megismerkedjenek a határon túl élő magyarság mindennapjaival, a mai napig nagy hányadban magyarok által lakott településekkel, irodalmi témájuk kapcsán megismerjék, felelevenítsék több nagy költő életútját, munkásságát.
A program 2018. május 22-étől 25-éig tartott.
Beszámoló:
Első nap kora reggel indultak az iskolától, mert már erre a napra is sok látnivaló várt rájuk. Első állomásuk Nagykároly volt, ahol Arany János többször is megfordult vándorszínészként. Arany és Petőfi barátságára emlékezve koszorút helyeztek el Petőfi szobránál. Ezután nagy sétát tettek a városkában, miközben több fontos látnivalót érintettek: AranySzarvas-fogadó, Piarista gimnázium, megyeháza, református templom, a templom kertjében Károli Gáspár szobra. Sajnos a Károlyi-kastélyba nem tudtak bemenni filmforgatás miatt, de kívülről megcsodálhatták a gyönyörű épületet és a környező parkot. A nagyjából két órás séta után egy rövid busz úttal elérték Érmindszentet, ahol az Ady-kúriát, az emlékmúzeumot és Ady Endre szülőházát, benne a család régi bútoraival, tekintették meg. Útjuk során még egy megálló várt rájuk, Szilágynagyfalu, ahonnan Arany János szülei származnak. A falu határában elterülő nádasok ihlették a költőt a Toldi írásában. A költő szobránál egy Arany János-vers kíséretében koszorút helyeztek el. Ezután Kolozsváron keresztül haladva az esti órákban érték el Magyarfenest, ahol a szállásuk volt. Egy kiadós és nagyon ízletes vacsorával zárták a sűrű napot.
Második nap a reggeli után a közeli Tordaszentlászlóra látogattak el a helyi általános iskolába. Nagy szeretettel fogadták őket, meghallgatták a faluhoz kötődő Szent László legendát, és mindannyian kaptak egy-egy követ, mely a legenda szerint arannyá változik. Ezután átadták adományaikat, és bemutatták az ottani diákoknak iskolájukat. Ezt követően a gyerekek az udvaron foci- és kosármeccseket játszottak egymás ellen, a tanárok pedig az ottani tanárokkal beszélgettek az iskolarendszerről, a mindennapi életükről. Nagyon tanulságos találkozás volt. Útjukat Kolozsvár felé vették, ahol tartalmas városnézés várt rájuk. Igyekeztek minél több nevezetességet megtekinteni, többek között a Szent Mihály-templomot, a Mátyás-szobrot és Mátyás szülőházát, a Karolina-oszlopot, Reményik Sándor szülőházát, a Farkas utcai református templomot, a Házsongárdi temetőt, a Babes-Bolyai Tudományegyetem épületét. Egy rövid szabadprogram után visszatértek Magyarfenesre, majd a vacsora után még tettek egy sétát a faluban. Rátaláltak a helyi focipályára, ahol nagy meglepetésükre a tordaszentlászlói iskolások fociztak, így a fiúk gyorsan csapatot alkottak, és fociztak velük. A többiek is jólesően szaladgáltak a pályán, levezetve az egész napos városnézést. A naplemente sokakat fotózásra ihletett.
Harmadik napjuk döcögősen indult, hosszas buszozás után érkeztek meg Szamosújvárra. Itt már várta őket egy idegenvezető, aki megmutatta az örmény templomot, és sokat mesélt a falu örmény lakosságáról, történelméről, és elmesélte a Rubens-festmény kalandos történetét is. Ezt követően elkalauzolta őket Rózsa Sándor sírjához, ahol néhány gyerek tolmácsolásában meghallgatták Arany János Rózsa Sándor című versét. A visszafelé vezető úton Válaszúton álltak meg, ahol Kallós Zoltán gazdag néprajzi gyűjteményét tekintették meg, és egy kézműves foglalkozáson is részt vettek a gyerekek, ahol a nemezelés rejtelmeibe vezették be őket. Megtekintették még kívülről a mostanság elhanyagolt állapotban álló Bánffy-kastélyt, Wass Albert szülőházát, és a szintén renoválásra váró református templomot. Szállásukra visszatérve megvacsoráztak, majd a vacsora után egy kis irodalmi vetélkedés vette kezdetét. A gyerekek csapatokat alkottak, verset kellett írniuk, melyben szerepelnie kellett az Arany János által leggyakrabban használt öt szónak: szép, ember, nap, király, Toldi. Nagyon érdekes, ötletes verseket fogalmaztak a gyerekek, a zsűri nagyon nehezen tudott győztest hirdetni.
A negyedik, utolsó napjuk korábban indult, mint az előzőek, mert még rengeteg látnivaló várt rájuk. Elsőként Csucsán álltak meg, ahol megnézték a házat, ahol Ady Endre Csinszkával élt, valamint a Boncza-kastélyt, mely ma Goga múzeumként üzemel. Útjukat folytatva a Király-hágón tartottak egy rövid szünetet, gyönyörködtek a tájban, majd tovább haladtak Nagyváradra. Itt megnézték a felújítás alatt álló Püspöki Palotát és a Székesegyházat, ahol nagyon érdekes tárlatvezetésben volt részük a kincstárban. Sajnos idő szűke miatt a várost csak a buszból láthatták, mert tovább siettek Nagyszalontára. Először a „Csonka-torony”-ba tértek be, ahol egy csodálatos Arany kiállítást láthattak. Felemelő pillanat volt, mikor a gyerekek az idegenvezetővel kórusban szavalták A walesi bárdokat. Ezt követően megkeresték a szoborparkban Arany János szobrát, ahol koszorút helyeztek el. Végezetül Arany János szülőházára vetettek egy gyors pillantást, és megkezdték útjukat hazafelé, Budapestre.
Sűrű, élménydús napjaik voltak, melyekről még sokáig fognak beszélni. De talán a legfontosabb tapasztalat, hogy úgy jártak külföldön, hogy valójában Magyarországon voltak.
A 7.a és 7.b osztály tanulói a Határtalanul! program keretében április 23-án ellátogattak a Petőfi Irodalmi Múzeumba, ahol egy rendhagyó tárlatvezetés keretében tekintették meg azt az Emlékkiállítást, melyet Arany János születésének 200. évfordulójára rendeztek. A múzeumpedagógus nagyon érdekes, tartalmas beszélgetést folytatott a gyerekekkel először Arany és Petőfi barátságával kapcsolatosan, majd Arany János műveiről és életútjáról. A beszélgetés végén a gyerekek kipróbálhatták, hogy milyen lehetett Toldinak a különböző erőpróbákat kiállni, vagy hangulatjelek segítségével Arany János szavait rap-dallá állíthatták össze. Ez a látogatás jó alkalom volt arra is, hogy megtapasztaljuk, milyen sok mindent megjegyeztek a gyerekek a dunabogdányi héten látott, hallgatott előadásokból. Felkészülten várjuk az erdélyi utazást!
Dunabogdány
2018. március 19-23.
A 7.a és 7.b osztályok erdei iskolában voltak Dunabogdányban. A hét fő témája a tanulás mellett a Határtalanul! pályázat keretében elnyert erdélyi utazás előkészítése volt. Utazásunk a „200 éve született Arany János – Irodalmi barangolás Erdélyben” nevet viseli, így a gyerekek különböző, Arany Jánoshoz kapcsolódó témákból készültek kiselőadással, melyeket a hét folyamán meghallgattunk és megbeszéltük a tudnivalókat. Az utolsó estén, a héten tanultakból játékos vetélkedőt állítottak össze a gyerekek. Ezenkívül többször sétát tettünk a faluban, sportoltunk az udvaron, tűzzománcot készítettünk és a víz világnapján az esztergomi Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeumba is ellátogattunk. Itt a múzeum megtekintése mellett egy múzeumpedagógiai foglalkozáson is részt vettünk, ahol a vízzel végeztünk különböző kísérleteket. Nagyon tartalmas öt nap áll mögöttünk, ahol a gyerekek és a tanárok is nagyon jól érezték magukat. Mindannyian nagyon várjuk már, hogy májusban ismét útra keljünk együtt!
Határtalanul!
A tavalyi tanévben sikeresen pályázott intézményünk a Határtalanul programra, így 2017 májusában összesen negyven 7. és 8. évfolyamos diák és tanáraik utazhatnak Gyimesbe és Moldvába egy ötnapos kirándulásra. Program letöltése (docx)
Terézvárosi Magazin 2017.06.05. I. rész. hatoscsatorna
2017. június 5.
Téma: Határtalanul! pályázat
Átadtuk élményeinket
2017. június 12.
Június 12-én beszámolót tartottunk a hatodik évfolyam tanulóinak erdélyi és csángóföldi élményeinkről. Az ő osztályfőnökeik is pályáztak a program keretében erdélyi utazásra. Reméljük, élménybeszámolónkkal felkeltettük a tanulók érdeklődését.
Először ismertettük a program célját és lényegét, majd az utazás során készült fényképeket és az azokhoz fűződő élményeinket láthatták- hallhatták részletesen, napról napra. Végül kérdéseikre is választ kaphattak.
Beszámolónkat később az iskolagyűlésen is megismételtük, ahol az elsősöktől a nyolcadikosokig minden jelen lévő tanuló, továbbá a tanárok is osztozhattak élményeinkben. A résztvevő gyerekek egy-egy napot részletesen ismertettek, közben kivetített fényképek segítségével lehetett nyomon követni az eseményeket, amelyeket átéltek és a gyönyörű tájakat, amelyeket láttak.
A beszámoló nagy sikert aratott.
A résztvevő tanulók az utazás előtt plakátokat készítettek egy-egy kapcsolódó témában, amelyeket egyrészt az utazás előtt ismertettek társaikkal, másrészt az utazás után, már személyes élményeikkel kiegészítve újra előadtak társaik előtt. A legsikerültebb tablókat, valamint az utazás részletes fényképes leírását az első emeleti lépcsőfordulóban kiállítottuk.
Záró foglalkozás
A Határtalnul! program lezáró foglalkozását május 12-én tartottuk a csángó-földi utazáson részt vett 40 tanuló és 4 tanár közreműködésével.
Először újra felidéztük térképek segítségével, milyen városokba és falvakba látogattunk, majd a gyerekek ismertették csoportokban elkészített plakátjaikat egy-egy témából, illetve kiegészítették a plakáton lévőket az út során szerzett személyes tapasztalataikkal. Hét témában készítettek plakátokat, pl. a tájnyelv, illetve a csángó nyelv, híres erdélyi magyarok, csángó ételek és italok, népviselet és népi építészet, irodalom, stb.
Ezután felolvastuk a mindenkinek kiosztott útinaplót, amelyet előzőleg a gyerekeknek kellett kiegészíteni bizonyos ismeretekkel az úti ismereteik, tapasztalataik alapján. Végül a kiránduláson készített képeket néztük meg kivetítőn.
Csángóföldön jártunk
A Határtalanul! Program keretében iskolánk 7. és 8. osztályos tanulóinak 40 tagú csoportja 4 kísérő tanárral Erdélybe és a Csángóföldre látogatott.
A program célja, hogy a tanulók megismerkedjenek a határon túl is élő magyar kultúrával, a történelmi előzményekkel, az ott élők környezetével, a tájjal, a városokkal és falvakkal. Kiemelt cél, hogy a résztvevők találkozzanak magyar anyanyelvű emberekkel, elsősorban diákokkal, megismerjék az ott élők mindennapjait és törekvéseiket anyanyelvük és sajátos kultúrájuk, hagyományaik megőrzésére.
A program május 1-től 5-ig tartott. Beszámoló:
Az első nap nagy része az utazással telt el, de már megcsodálhattuk az erdélyi hegyeket, megálltunk a Király-hágón, és megtekintettük a nagyváradi székesegyházat, a püspöki palotát, és koszorút helyeztünk el Petőfi Sándor és József Attila szobra előtt. Erdőszentgyörgyön ebédeltünk, és ottani idő szerint éjjel 11 órakor érkeztünk szállásunkra, a csángók földjére, Gyimesbükkre.
Másnap reggel azután elcsodálkoztunk a gyönyörű tájon: a havasi réteken, ahol harsogó zöld a fű, és megcsapott Bennünket a tiszta hegyi levegő.
Meglátogattuk a gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Középiskolát, ahol az alapító „pap bácsi” fogadott nagy szeretettel, és mesélt az iskola történetéről és az ott folyó munkáról, sikereikről és hagyományaikról. Betekinthettünk egy műhelybe, ahol a lányok népi mesterséget tanultak – éppen szőttek. Átsétáltunk az iskolába is.
Hamarosan lovas szekerekre szálltunk, és kimentünk a Muhos-pataki tetőre, ahol a szemünk láttára vetették be a kenyereket a kemencébe. Frissen sült lángost eszegettünk, majd felkapaszkodtunk egy esztenához, vagyis nyári szálláshoz. Tovább kapaszkodtunk a meredek havasi legelőn, és találtunk egy itatót, amelybe forrásvizet vezettek be. Finom, friss vize volt.
A domboldali séta után jól esett a frissen sült kenyérből, többféle házi sajtból, túróból, szalonnából, húsból álló ebéd. Desszertként egy puliszkához hasonló ételt, a bálmost kóstoltunk meg.
Kis idő múlva gyermekek jöttek fel a faluból. Gyimesi népviseletben voltak, és helyi táncokat és dalokat adtak elő. Bátran énekeltek, és látszott rajtuk, hogy örömmel mutatják meg táncaikat. Végezetül minket is táncba hívtak - ottani és itteni gyerekek egymásba kapaszkodva énekeltek, táncoltak az udvaron. Jól éreztük magunkat! Köszönetképpen mi is előadtuk csángó dalokból álló népdalcsokrunkat.
A nap végén a borospataki skanzenba látogattunk, ahol régi gyimesi faházak között sétáltunk.
A harmadik napon átkeltünk a Kárpátokon, és a moldvai csángók egy faluját, Pusztinát kerestük fel. E tiszta magyarlakta településen a Magyar Örökség Díjas Nyisztor Ilona köszöntött minket ékes (és egy kicsit archaikus) magyarsággal, és csodálatos régi vallásos népi énekeket adott elő a legkeletibb Szent Istvánnak szentelt és annak is maradt templomban. Ezután a délutáni magyar iskolába látogattunk, ami egyben az ottani magyar kultúra háza is, ahol a hagyományőrző gyermekcsoport köszöntött bennünket moldvai csángó népdalokkal, furulyaszóval és versekkel. Viszonzásul mi is eldaloltuk népdalcsokrunkat, aminek különösen Ilona örült, és meg is lepődött rajta.
Kis sétát tettünk a faluban, és észrevettük a gyimesi táj és porták, valamint a moldvai táj és porták közti különbséget. Míg a Gyimesben a havasi legelők, a meredek dombok és távoli hegyek uralják a tájat, az éghajlat hűvös, a porták a keskeny folyóvölgyben hosszan nyúlnak el, addig Moldvában szelídebbek a dombok, melegebb az éghajlat (szinte minden udvaron van szőlőlugas), a telkek több utcára fűződnek.
Visszatérve a magyar kultúra házába, megkóstolhattuk a hagyományos savanyúlevest és a tőtikét (szőlőlevélbe tekert darált hús tejföllel), majd nagyon finom kuglófot is kaptunk. Búcsúzóul átadtuk ajándékainkat, amely magyar nyelvű könyvekből és írószerekből, irodaszerekből állt.
Hazatérésünk előtt még egy érdekes program várt ránk. Az ezeréves határnál megnéztük egy volt karantén romjait és a kontumáci kápolnát, ahol a hagyomány szerint a moldvai csángók pihenőt tartottak, amikor a csíksomlyói búcsúra zarándokoltak gyalog. Ezután a Tatros folyó másik oldalán lévő kis dombon koszorút helyeztünk el az ezeréves határt jelző határkőnél, amely mellett a legkeletibb volt magyar vasúti őrház felújított épülete is található. Felmásztunk a meredek lépcsőkön a Rákóczi vár tetejéhez, ahonnan hosszan belátni a Tatros folyó völgyébe. Mintegy negyedórás sétával érkeztünk vissza szállásunkhoz, a Deáky Panzióhoz. Jól esett a vacsora és az utána következő szabadidő.
A negyedik napon búcsút mondtunk a gyimesi csángó falvaknak, de előtte még átadtuk könyvekből és írószerekből álló ajándékcsomagunkat a Szent Erzsébet Középiskola képviselőjének.
A híres kegy-és zarándokhelyet, Csíksomlyót látogattuk meg, ahol a templomban a csaknem két méter magas Madonna szobrot is láthattuk. Kis sétával egy borvízkúthoz értünk, és az ún. barátok feredőjét is megtekintettük, ahol a gyógyvízbe lehet merítkezni. Érdekes volt a fapalló út, ami a zsombékos réten át vezetett.
Következő úti célunk Székelyudvarhely volt. Mivel az út elég hosszúnak ígérkezett, részleteket olvastunk fel különböző Erdéllyel és a csángókkal kapcsolatos könyvekből (Orbán Balázs: Székelyföld, Csángó mesék és mondák, Salamon Anikó: Gyimesi csángó mondák, ráolvasások, imák, Tamási Áron: Ábel a rengetegben).
Székelyudvarhely a legmagyarabb székely település, a Székelyföld fővárosa. Kis sétánk során sok magyar vonatkozású épülettel, szoborral találkoztunk. Láttuk például Márton Áron püspök szobrát, a Tamási Áron Gimnázium épületét, az ún. Vasszékelyt és Orbán Balázs szobrát is. A szépen gondozott Fő téren a Történelmi Szoborparkban nevezetes székely politikusok, írók, költők mellszobrai sorakoznak. Koszorúnkat a mondabeli Csaba királyfi szobra elé helyeztük el. Ezután egy finom cukrászda fagylaltkészletét kóstoltuk végig.
Székelyföldön továbbhaladva Farkaslakára, Tamási Áron szülőfalujába értünk, ahol megkoszorúztuk sírját. A templom tövében fogyasztottuk el szendvicseinket.
Majd Korond, a fazekasságáról híres község következett, ahol Józsa András műhelyében ismerkedtünk meg a mesterséggel, sőt azt is megnézhettük a műhelyben, hogyan díszítik az edényeket. Kis sétára és ajándékok vásárlásra is volt lehetőség.
Nemsokára továbbhaladtunk szállásunk, Magyarvista felé. Sok olyan helyen haladtunk át, ahol érdemes lett volna megállni a természeri értékek (Szováta, Parajd), a történelmi vagy irodalmi emlékek (Szejke-fürdő, Csucsa) miatt, de sajnos nem fértek be a programunkba. (Majd legközelebb!)
Kolozsváron áthaladva, annak közelében volt második szállásunk. Előbb megvacsoráztunk, majd a csoport egyik fele helyben maradt, míg a többiek egy másik panzióban kaptak szállást.
Utolsó napunkon, reggeli után a panzió kertjének végében egy kalotaszegi szobát csodálhattunk meg a maga pompájában, festett bútoraival, díszes öltözeteivel. Aztán irány Kolozsvár!
Első utunk a szent Mihály templomhoz vezetett a Fő téren. Kívülről és belülről is megcsodáltuk, majd egy utolsó csoportképet készítettünk Fadrusz János Mátyás király szobra előtt. Sokat megtudtunk a teret körbevevő palotákról, melyek közül a leghíresebb a Bánffy palota. (A teret éppen térkövezik, ezért kicsit nehéz volt a közlekedés.) Elsétáltunk Mátyás király szülőházához, és nemzetiszín szalagot kötöttünk az emléktábla alá. Sajnos a kolozsvári séta rövidre sikeredett, mert indulnunk kellett hazafelé.
Útközben még egyszer megálltunk a Király-hágón, búcsút vettünk az erdélyi tájaktól, fenyvesektől, és a Partiumon keresztül Magyarország felé indultunk.
Este 9 óra után érkeztünk meg iskolánkhoz.
Sok élményt szereztünk. Szép - és a magyarországitól nagyon különböző - tájakat csodálhattunk, idegenvezetőnktől sok történelmi, kulturális és néprajzi vonatkozást tudtunk meg az egyes helyekről. Ami viszont talán a legfontosabb, hogy megismerkedtünk olyan ott élő emberekkel (gyerekekkel is), akiknek fontos a magyar nyelv, az anyanyelv megőrzése, jellegzetes kultúrájuk fenntartása, népi és történelmi hagyományaik életben tartása.
Ezért volt érdemes pályázni és részt venni ezen az úton.
2017. április 5-én a Magyarság Házába látogattunk a Határtalanul! programban részt vevő tanulókkal és kísérő tanáraikkal.
Először a Mi a magyar nyelv? című előadást hallgattuk meg, amely a világ nyelveinek sokféleségéről, az anyanyelv jelentőségéről és a tájnyelvek fontosságáról szólt. A rendkívül érdekfeszítő előadás teljesen lekötötte a hallgatóságot- még a fiúkat is!
Ezután a Mi, magyarok című kiállítást tekintettük meg, amely a magyar nyelv 10 gyönyörű szavához kapcsolódva egy-egy témában mélyítette el ismereteinket anyanyelvünkről és kultúránkról.
Ez a látogatás része volt a Határtalanul! program által támogatott csángóföldi kirándulásunknak, mintegy előkészítette azt.
Ajánlatkérő
A Határtalanul program keretében megrendezendő csángóföldi ötnapos autóbuszos kirándulásunkhoz programokkal együtt várunk árajánlatokat 2017. május 1-5. közötti időtartamra vonatkozóan iskolánk e-mail - címére (info@terket.edu.hu) március 24-éig.
Különleges program a magyar kultúra napja alkalmából
2017. január 20.
Iskolánk 7. osztályos tanulói január 20-án, a magyar kultúra napja alkalmából rendhagyó történelemórán vettek részt az Eötvös utcai kulturális központban.
Novák Ferenc néprajzkutató, koreográfus tartott előadást A magyar néptánc évszázadai címmel. A Kárpát-medence hagyományos tánctípusait a Bihari Táncegyüttes tagjai mutatták be a Bekecs zenekar közreműködésével.
A gyerekek megismerhették a legelterjedtebb magyar néptánc típusokat és többek között azt is megtudták, melyik táncunk a legrégibb és pl. honnan ered a csárdás elnevezés.
Az előadás külön jelentősége, hogy a iskolánk két hetedikes osztályának tanulói májusban a Csángóföldre látogatnak a Határtalanul program keretében és az előadás csángó tánccal indult, így bepillantást nyertek az ottani hagyományos népi kultúrába.
Köszönjük az előadóknak és a szervező Terézvárosi Kulturális Közhasznú Nonprofit Zrt-nek, hogy megtekinthettük ezt az igazán különleges előadást!
Az iskola dala
Elérhetőség
1065 Budapest, Pethő S. u. 4. Telefon: 321-7349 Mobil: 30/287-1465 Fax: 321-7375 e-mail: info@terket.edu.hu OM-szám: 035264