Jelenleg hét van.

Terézvárosi Tudástér Alapítvány A Terézvárosi Tudástér Alapítvány adószáma:
18506264-1-42


Regisztrált Tehetségpont

Határtalanul! program




TÁMOP-3.1.4.-12/1-2012-0055 "Innovatív két tannyelvű oktatás Terézvárosban"



TÁMOP 3.1.4. „Kompetencia alapú oktatás, egyenlő hozzáférés – innovatív intézményekben”








A sport legyen a tied! program

Mérj, vizsgáld meg, kísérletezz! emléklap

Tudásbajnokság Oklevél

Határtalanul! program

A tavalyi tanévben sikeresen pályázott intézményünk a Határtalanul programra, így 2017 májusában összesen negyven 7. és 8. évfolyamos diák és tanáraik utazhatnak Gyimesbe és Moldvába egy ötnapos kirándulásra.
Program letöltése (docx)


Terézvárosi Magazin 2017.06.05. I. rész. hatoscsatorna

2017. június 5.
Téma: Határtalanul! pályázat



Átadtuk élményeinket

2017. június 12.

Június 12-én beszámolót tartottunk a hatodik évfolyam tanulóinak erdélyi és csángóföldi élményeinkről. Az ő osztályfőnökeik is pályáztak a program keretében erdélyi utazásra. Reméljük, élménybeszámolónkkal felkeltettük a tanulók érdeklődését.
Először ismertettük a program célját és lényegét, majd az utazás során készült fényképeket és az azokhoz fűződő élményeinket láthatták- hallhatták részletesen, napról napra. Végül kérdéseikre is választ kaphattak.
Beszámolónkat később az iskolagyűlésen is megismételtük, ahol az elsősöktől a nyolcadikosokig minden jelen lévő tanuló, továbbá a tanárok is osztozhattak élményeinkben. A résztvevő gyerekek egy-egy napot részletesen ismertettek, közben kivetített fényképek segítségével lehetett nyomon követni az eseményeket, amelyeket átéltek és a gyönyörű tájakat, amelyeket láttak.
A beszámoló nagy sikert aratott.
A résztvevő tanulók az utazás előtt plakátokat készítettek egy-egy kapcsolódó témában, amelyeket egyrészt az utazás előtt ismertettek társaikkal, másrészt az utazás után, már személyes élményeikkel kiegészítve újra előadtak társaik előtt. A legsikerültebb tablókat, valamint az utazás részletes fényképes leírását az első emeleti lépcsőfordulóban kiállítottuk.


Záró foglalkozás

A Határtalnul! program lezáró foglalkozását május 12-én tartottuk a csángó-földi utazáson részt vett 40 tanuló és 4 tanár közreműködésével.
Először újra felidéztük térképek segítségével, milyen városokba és falvakba látogattunk, majd a gyerekek ismertették csoportokban elkészített plakátjaikat egy-egy témából, illetve kiegészítették a plakáton lévőket az út során szerzett személyes tapasztalataikkal. Hét témában készítettek plakátokat, pl. a tájnyelv, illetve a csángó nyelv, híres erdélyi magyarok, csángó ételek és italok, népviselet és népi építészet, irodalom, stb.
Ezután felolvastuk a mindenkinek kiosztott útinaplót, amelyet előzőleg a gyerekeknek kellett kiegészíteni bizonyos ismeretekkel az úti ismereteik, tapasztalataik alapján. Végül a kiránduláson készített képeket néztük meg kivetítőn.


Csángóföldön jártunk


A Határtalanul! Program keretében iskolánk 7. és 8. osztályos tanulóinak 40 tagú csoportja 4 kísérő tanárral Erdélybe és a Csángóföldre látogatott.
A program célja, hogy a tanulók megismerkedjenek a határon túl is élő magyar kultúrával, a történelmi előzményekkel, az ott élők környezetével, a tájjal, a városokkal és falvakkal. Kiemelt cél, hogy a résztvevők találkozzanak magyar anyanyelvű emberekkel, elsősorban diákokkal, megismerjék az ott élők mindennapjait és törekvéseiket anyanyelvük és sajátos kultúrájuk, hagyományaik megőrzésére.

A program május 1-től 5-ig tartott.

Beszámoló:

Az első nap nagy része az utazással telt el, de már megcsodálhattuk az erdélyi hegyeket, megálltunk a Király-hágón, és megtekintettük a nagyváradi székesegyházat, a püspöki palotát, és koszorút helyeztünk el Petőfi Sándor és József Attila szobra előtt. Erdőszentgyörgyön ebédeltünk, és ottani idő szerint éjjel 11 órakor érkeztünk szállásunkra, a csángók földjére, Gyimesbükkre.

Másnap reggel azután elcsodálkoztunk a gyönyörű tájon: a havasi réteken, ahol harsogó zöld a fű, és megcsapott Bennünket a tiszta hegyi levegő.
Meglátogattuk a gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Középiskolát, ahol az alapító „pap bácsi” fogadott nagy szeretettel, és mesélt az iskola történetéről és az ott folyó munkáról, sikereikről és hagyományaikról. Betekinthettünk egy műhelybe, ahol a lányok népi mesterséget tanultak – éppen szőttek. Átsétáltunk az iskolába is.
Hamarosan lovas szekerekre szálltunk, és kimentünk a Muhos-pataki tetőre, ahol a szemünk láttára vetették be a kenyereket a kemencébe. Frissen sült lángost eszegettünk, majd felkapaszkodtunk egy esztenához, vagyis nyári szálláshoz. Tovább kapaszkodtunk a meredek havasi legelőn, és találtunk egy itatót, amelybe forrásvizet vezettek be. Finom, friss vize volt.
A domboldali séta után jól esett a frissen sült kenyérből, többféle házi sajtból, túróból, szalonnából, húsból álló ebéd. Desszertként egy puliszkához hasonló ételt, a bálmost kóstoltunk meg.
Kis idő múlva gyermekek jöttek fel a faluból. Gyimesi népviseletben voltak, és helyi táncokat és dalokat adtak elő. Bátran énekeltek, és látszott rajtuk, hogy örömmel mutatják meg táncaikat. Végezetül minket is táncba hívtak - ottani és itteni gyerekek egymásba kapaszkodva énekeltek, táncoltak az udvaron. Jól éreztük magunkat! Köszönetképpen mi is előadtuk csángó dalokból álló népdalcsokrunkat.
A nap végén a borospataki skanzenba látogattunk, ahol régi gyimesi faházak között sétáltunk.

A harmadik napon átkeltünk a Kárpátokon, és a moldvai csángók egy faluját, Pusztinát kerestük fel. E tiszta magyarlakta településen a Magyar Örökség Díjas Nyisztor Ilona köszöntött minket ékes (és egy kicsit archaikus) magyarsággal, és csodálatos régi vallásos népi énekeket adott elő a legkeletibb Szent Istvánnak szentelt és annak is maradt templomban. Ezután a délutáni magyar iskolába látogattunk, ami egyben az ottani magyar kultúra háza is, ahol a hagyományőrző gyermekcsoport köszöntött bennünket moldvai csángó népdalokkal, furulyaszóval és versekkel. Viszonzásul mi is eldaloltuk népdalcsokrunkat, aminek különösen Ilona örült, és meg is lepődött rajta.
Kis sétát tettünk a faluban, és észrevettük a gyimesi táj és porták, valamint a moldvai táj és porták közti különbséget. Míg a Gyimesben a havasi legelők, a meredek dombok és távoli hegyek uralják a tájat, az éghajlat hűvös, a porták a keskeny folyóvölgyben hosszan nyúlnak el, addig Moldvában szelídebbek a dombok, melegebb az éghajlat (szinte minden udvaron van szőlőlugas), a telkek több utcára fűződnek.
Visszatérve a magyar kultúra házába, megkóstolhattuk a hagyományos savanyúlevest és a tőtikét (szőlőlevélbe tekert darált hús tejföllel), majd nagyon finom kuglófot is kaptunk. Búcsúzóul átadtuk ajándékainkat, amely magyar nyelvű könyvekből és írószerekből, irodaszerekből állt.
Hazatérésünk előtt még egy érdekes program várt ránk. Az ezeréves határnál megnéztük egy volt karantén romjait és a kontumáci kápolnát, ahol a hagyomány szerint a moldvai csángók pihenőt tartottak, amikor a csíksomlyói búcsúra zarándokoltak gyalog. Ezután a Tatros folyó másik oldalán lévő kis dombon koszorút helyeztünk el az ezeréves határt jelző határkőnél, amely mellett a legkeletibb volt magyar vasúti őrház felújított épülete is található. Felmásztunk a meredek lépcsőkön a Rákóczi vár tetejéhez, ahonnan hosszan belátni a Tatros folyó völgyébe. Mintegy negyedórás sétával érkeztünk vissza szállásunkhoz, a Deáky Panzióhoz. Jól esett a vacsora és az utána következő szabadidő.

A negyedik napon búcsút mondtunk a gyimesi csángó falvaknak, de előtte még átadtuk könyvekből és írószerekből álló ajándékcsomagunkat a Szent Erzsébet Középiskola képviselőjének.
A híres kegy-és zarándokhelyet, Csíksomlyót látogattuk meg, ahol a templomban a csaknem két méter magas Madonna szobrot is láthattuk. Kis sétával egy borvízkúthoz értünk, és az ún. barátok feredőjét is megtekintettük, ahol a gyógyvízbe lehet merítkezni. Érdekes volt a fapalló út, ami a zsombékos réten át vezetett.
Következő úti célunk Székelyudvarhely volt. Mivel az út elég hosszúnak ígérkezett, részleteket olvastunk fel különböző Erdéllyel és a csángókkal kapcsolatos könyvekből (Orbán Balázs: Székelyföld, Csángó mesék és mondák, Salamon Anikó: Gyimesi csángó mondák, ráolvasások, imák, Tamási Áron: Ábel a rengetegben).
Székelyudvarhely a legmagyarabb székely település, a Székelyföld fővárosa. Kis sétánk során sok magyar vonatkozású épülettel, szoborral találkoztunk. Láttuk például Márton Áron püspök szobrát, a Tamási Áron Gimnázium épületét, az ún. Vasszékelyt és Orbán Balázs szobrát is. A szépen gondozott Fő téren a Történelmi Szoborparkban nevezetes székely politikusok, írók, költők mellszobrai sorakoznak. Koszorúnkat a mondabeli Csaba királyfi szobra elé helyeztük el. Ezután egy finom cukrászda fagylaltkészletét kóstoltuk végig.
Székelyföldön továbbhaladva Farkaslakára, Tamási Áron szülőfalujába értünk, ahol megkoszorúztuk sírját. A templom tövében fogyasztottuk el szendvicseinket.
Majd Korond, a fazekasságáról híres község következett, ahol Józsa András műhelyében ismerkedtünk meg a mesterséggel, sőt azt is megnézhettük a műhelyben, hogyan díszítik az edényeket. Kis sétára és ajándékok vásárlásra is volt lehetőség.
Nemsokára továbbhaladtunk szállásunk, Magyarvista felé. Sok olyan helyen haladtunk át, ahol érdemes lett volna megállni a természeri értékek (Szováta, Parajd), a történelmi vagy irodalmi emlékek (Szejke-fürdő, Csucsa) miatt, de sajnos nem fértek be a programunkba. (Majd legközelebb!)
Kolozsváron áthaladva, annak közelében volt második szállásunk. Előbb megvacsoráztunk, majd a csoport egyik fele helyben maradt, míg a többiek egy másik panzióban kaptak szállást.

Utolsó napunkon, reggeli után a panzió kertjének végében egy kalotaszegi szobát csodálhattunk meg a maga pompájában, festett bútoraival, díszes öltözeteivel. Aztán irány Kolozsvár!
Első utunk a szent Mihály templomhoz vezetett a Fő téren. Kívülről és belülről is megcsodáltuk, majd egy utolsó csoportképet készítettünk Fadrusz János Mátyás király szobra előtt. Sokat megtudtunk a teret körbevevő palotákról, melyek közül a leghíresebb a Bánffy palota. (A teret éppen térkövezik, ezért kicsit nehéz volt a közlekedés.) Elsétáltunk Mátyás király szülőházához, és nemzetiszín szalagot kötöttünk az emléktábla alá. Sajnos a kolozsvári séta rövidre sikeredett, mert indulnunk kellett hazafelé.
Útközben még egyszer megálltunk a Király-hágón, búcsút vettünk az erdélyi tájaktól, fenyvesektől, és a Partiumon keresztül Magyarország felé indultunk.
Este 9 óra után érkeztünk meg iskolánkhoz.

Sok élményt szereztünk. Szép - és a magyarországitól nagyon különböző - tájakat csodálhattunk, idegenvezetőnktől sok történelmi, kulturális és néprajzi vonatkozást tudtunk meg az egyes helyekről. Ami viszont talán a legfontosabb, hogy megismerkedtünk olyan ott élő emberekkel (gyerekekkel is), akiknek fontos a magyar nyelv, az anyanyelv megőrzése, jellegzetes kultúrájuk fenntartása, népi és történelmi hagyományaik életben tartása.

Ezért volt érdemes pályázni és részt venni ezen az úton.

Fotók megtekintése
Program letöltése (docx)


Látogatás a Magyarság Házába

2017. április 5.

2017. április 5-én a Magyarság Házába látogattunk a Határtalanul! programban részt vevő tanulókkal és kísérő tanáraikkal.
Először a Mi a magyar nyelv? című előadást hallgattuk meg, amely a világ nyelveinek sokféleségéről, az anyanyelv jelentőségéről és a tájnyelvek fontosságáról szólt. A rendkívül érdekfeszítő előadás teljesen lekötötte a hallgatóságot- még a fiúkat is!
Ezután a Mi, magyarok című kiállítást tekintettük meg, amely a magyar nyelv 10 gyönyörű szavához kapcsolódva egy-egy témában mélyítette el ismereteinket anyanyelvünkről és kultúránkról.
Ez a látogatás része volt a Határtalanul! program által támogatott csángóföldi kirándulásunknak, mintegy előkészítette azt.


Ajánlatkérő

A Határtalanul program keretében megrendezendő csángóföldi ötnapos autóbuszos kirándulásunkhoz programokkal együtt várunk árajánlatokat 2017. május 1-5. közötti időtartamra vonatkozóan iskolánk e-mail - címére (info@terket.sulinet.hu) március 24-éig.


Különleges program a magyar kultúra napja alkalmából

2017. január 20.

Iskolánk 7. osztályos tanulói január 20-án, a magyar kultúra napja alkalmából rendhagyó történelemórán vettek részt az Eötvös utcai kulturális központban.
Novák Ferenc néprajzkutató, koreográfus tartott előadást A magyar néptánc évszázadai címmel. A Kárpát-medence hagyományos tánctípusait a Bihari Táncegyüttes tagjai mutatták be a Bekecs zenekar közreműködésével.
A gyerekek megismerhették a legelterjedtebb magyar néptánc típusokat és többek között azt is megtudták, melyik táncunk a legrégibb és pl. honnan ered a csárdás elnevezés.
Az előadás külön jelentősége, hogy a iskolánk két hetedikes osztályának tanulói májusban a Csángóföldre látogatnak a Határtalanul program keretében és az előadás csángó tánccal indult, így bepillantást nyertek az ottani hagyományos népi kultúrába.
Köszönjük az előadóknak és a szervező Terézvárosi Kulturális Közhasznú Nonprofit Zrt-nek, hogy megtekinthettük ezt az igazán különleges előadást!